A Hubble Űrteleszkóp az eddigi legrészletesebb képet készítette el a Gyűrű-csillagködről.
A fotó bonyolult struktúrát tár fel, melyre a korábbi megfigyelések csak utaltak. Ennek ismeretében lehetővé vált, hogy a kutatók elkészítsék az objektum 3D-s modelljét, így tárva fel valódi alakját. Az egy üzemanyagból kifogyó, és külső rétegeit levető csillagból kialakult Gyűrű-köd (Messier 57) archetipikus planetáris csillagköd. Relatíve közel van a Földhöz és igen fényes, így már a kései 18. században észlelték. Mint a csillagászati objektumok legtöbbje esetén, pontos távolságát nem ismerjük, de a kutatók úgy hiszik, kicsivel több, mint 2000 fényévre található a Földtől.
Bolygónk perspektívájából durván elliptikusnak tűnik. A csillagászok azonban kombinálták a földi teleszkópok adatait a Hubble új információival, hogy ismét szemügyre vehessék, feltárják szerkezetét, evolúcióját, fizikai jellemzőit és mozgását. Kiderült, hogy a köd inkább egy torz fánkra hasonlít. Majdnem közvetlenül egyik pólusára tekintünk le, míg ragyogó színű törzsrésze tőlünk elfelé nyúlik. Bár közepe üresnek tűnhet, valójában teljesen kitölti az alacsony sűrűségű anyag, mely felénk és tőlünk elfelé is nyúlik, így olyan alakzatot ölt, mint egy rögbilabda, amely a fánk középső üregébe ékelődött. A csillagköd legfényesebb része az, mely számunkra színes fő gyűrűnek látszik. Ez a régió a köd közepén lévő haldokló csillag kibocsátotta gázból áll. A csillag lassan fehér törpévé alakul: a nagyon apró, sűrű és forró objektum a Naphoz hasonló csillagok végső evolúciós fázisa.
A Gyűrű-köd az egyik legfigyelemreméltóbb objektum az égbolton. 1779-ben fedezte fel Antoine Darquier de Pellepoix csillagász, majd ugyanazon hónap egy későbbi időpontjában Charles Messier is megfigyelte, és hozzáadta katalógusához. Mindkét csillagász akkor bukkant a nebulára, amikor a Lant-csillagképben egy, a Gyűrű-köd közelében elhaladó üstökös útját követte.
Forrás: Hirado.hu
