Az Akadémia Kiadó bemutatta Bill Bryson Shakespeare – Az egész világ színház című könyvét, amely évszázados koholmányokat, féligazságokat és arcátlan hazugságokat leplez le.
Shakespeare legendás személye állt a középpontban az Akadémiai Kiadó ünnepélyes rendezvényén, ahol bemutatták a könyvet, amely kísérletet tesz arra, hogy feltárja, milyen ember áll a reneszánsz legenda mögött. A hírnév ígérete már a korabeli Angliában is felcsillant, de Shakespeare zsenialitása posztumusz vált meghatározóvá, örökzölddé és olyan művészeti forrássá, amely ma is több száz feldolgozás, színdarab gerincét adja. De vajon milyen titok birtokában volt ő, amellyel nevét örökre felvéste a művészet nagyjainak névsorába?
Dr. Nádasdy Ádám nyelvész, műfordító és Shakespeare-szakértő foglalta keretbe a beszélgetést, amely során Kálloy Molnár Péter színművész és költő, a S.Ö.R., Shakespeare Összes Röviden, rendezője és szereplője, valamint Szabó Ági slágerszöveg-író reflektált azokra az örök kérdésekre, amelyek máig foglalkoztatják a publikumot: valóban Shakespeare írta-e a neve alatt megjelenő műveket? Igaz-e, hogy a férfinemhez vonzódott? Mit tudunk biztosan Shakespeare-ről? Vagyis inkább, tudunk-e egyáltalán valami biztosat róla? Életének számtalan része homályba burkolózik, de az örökség, amit az utókorra hagyott, kristálytisztán árulkodik alkotói nagyszerűségéről.
„A zseniális emberekkel sokszor nem tud mit kezdeni az utókor. A „katasztrófairodalmárok” természetesen megkérdőjelezik, hogy egy ember egy élet alatt ennyi olyan darabot tudott volna papírra vetni, amelyek máig meghatározó sarokpontjai a színházművészetnek” – mondta Kálloy Molnár Péter. A garantált sikerhez nincs recept, de Shakespeare ráérzett arra, mi kell a nézőnek, és megvolt az a nagyszerű képessége, hogy ezt a megfelelő formában nyújtsa át nekik. „Édesanyám mondása volt, hogy minden édességbe kell só is” – tette hozzá Nádasdy Ádám. – „Shakespeare zseniálisan játszott a humorral, pontosan tudta, hogyan kell oldani a feszültséget egy jól irányzott tréfával, még a legkomolyabb drámákban is.”
A Shakespeare-könyv esetében tudjuk, miben rejlik a titok: játékossága, szórakoztató jellege mellett komoly szakirodalmi forrásokból dolgozik. Túlmutatva a száraz, lineáris életrajzi beszámolókon egy ízes és anekdotákkal fűszerezett, ugyanakkor hiteles írásművet tarthatunk kezünkben – műelemzések nélkül. Bill Bryson nem félt felpezsdíteni a szöveget feltevésekkel, ellenőrizetlen teóriákkal, mert ezeket minden esetben a helyükön kezelte, tájékoztatva az olvasót, hogy (egyelőre) nincs bizonyítva igazságtartalmuk.
Shakespeare pengeélen táncolva tudta egyensúlyba hozni műveiben a nép szórakoztatását szolgáló elemeket és a művészi vonalat. Ahogy Szabó Ági fogalmazott: „Nem képzettség kell, hanem képesség az alkotóművészethez.” Ezzel a képességgel rendelkezett Bill Bryson és Shakespeare is, amelyek ötvözéséből születethetett meg ez az egyedi könyv.
