A 2012-es év legjobb magyar gyerekkönyve lett Tasnádi István regénye, mely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg.

A kőmajmok háza az említett írói erények mindegyikének példája. Izgalmas, helyenként krimiszerű feszültséggel, titokzatossággal. Ötletes, ahogy az apa és a fiú története párhuzamosan fut, majd összekapcsolódik, ráadásul a regény így egyszerre lesz nagyon mai, modern, ugyanakkor retró is, hitelesen megidézve a még piros nyakkendős, de már csavarós fagyis, poptarisznyás, „birodalom visszavágos" nyolcvanas évek összehasonlíthatatlan légkörét. Megvan az a fantasztikum és titokzatosság, amelyre manapság különösen nagy igénye van a fiatalabb olvasóknak. Ráadásul a néhol már-már fantasyszerű motívumok jól illeszkednek a 21. századi magyar helyszínbe, a „kőmajmok háza" miliőjébe.
Finom az átmenet a meseszerűből a reálisba, a szerző nem rombolja le a mítoszt, a fikciós világot, inkább csak esélyt ad arra, hogy a két lábbal a földön álló fölnőttek vagy gyerekek is meg-érthessék, élvezhessék a történetet. Ugyanígy ötletesek a nevek, amelyek egyszerre tartozhatnak mindkét világhoz. Dragomán Tivadarról, a mamuszos bácsiról az emberek (az olvasók) többsége alighanem azt hiszi, hogy olyan, mint az efféle házak negyedik emeletének morózus öregurai általában. Mások ‒ a regénybeli Izabellához hasonlóan ‒ persze rögtön meghallják nevében a sárkányt, és azt ugye, a fantáziátlan fölnőttolvasó sem gondolhatja komolyan, hogy a balesetet szenvedett Dragománért csupán véletlenül jött épp a Szent György Alapítvány mentőszolgálata.
A könyv legnagyobb erénye azonban túlmutat az efféle szellemességeken. Évek, lassan már évtizedek óta panaszkodunk, hogy „haldoklik" a magyar kamaszregény. Amíg Anne Fine, Christine Nöstlinger, Lois Lowry vagy épp Janne Teller mert a legérzékenyebb korosztály legkomolyabb gondjairól, kérdéseiről írni, addig nálunk mintha még mindig tabutéma lenne a drog- vagy alkoholfüggőség, az elvált szülők, a börtön utáni újrakezdés vagy épp az internetes hecckampány témája. Tasnádi István könyve e tekintetben is példát mutatott. Hősei igazi mélységeket járnak be, nagyon is reális gondokkal küzdve, hogy aztán fantasztikus élmények után megtisztulva kezdhessék újra ‒ a valódi világban. Ahol a kőmajmoknak nincs varázsereje. A kőmajmok házának annál inkább.
Tasnádi Istvánon kívül díjazták még Kárpáti Tibort, Szabó T. Anna Tatok tatok című könyvének illusztrálásáért. Szabó T. Anna pedig Patrick Ness Szólít a szörny című könyvének (Vivandra) fordításáért kapott díjat. Kányádi Sándor és Nógrádi Gábor életműve, munkássága elismeréséül vehette át az IBBY-díjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Nézze meg, mit mondott Tasnádi István az Időfutár című rádiójátékáról, illetve A harmadik hullám című előadásáról: