A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész 1925. június 14-én született, és hat évvel ezelőtt hunyt el.

Darvas Szilárd néven született Bején (jelenleg Szlovákia). Gyerekkorát Prágában töltötte, ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről Darvas Iván sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. Társalgási szinten beszélt angolul, csehül, németül és oroszul.

1939-ben jött Magyarországra. 1943-ban érettségizett. A Színiakadémiát nem fejezte be, részben a második világháború miatt, részben azért, mert már 21 évesen szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál, és 1949-ig itt játszott. Itt ismerkedett meg Tolnay Klárival, első feleségével, akivel 13 évig élt együtt. Ebben az időszakban vette fel az Iván nevet, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát. 1949-1956 között a Madách Színházban is játszott.

1956-ban forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját (Darvas Attila tervezőmérnököt) kihozza a börtönből. Ezért 22 hónap börtönre ítélték a forradalom leverése után. A börtönévek után nem játszhatott, segédmunkásként egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagüzemben dolgozott 1959 és 1963 között.

1963-ban léphetett újra színpadra. 1963 és 1964 között a Miskolci Nemzeti Színházba, majd 1964-1965 között a József Attila Színházba szerződött. Itt a II. József címszerepét, illetve Fredet (Imádok férjhez menni) játszhatta el. 1965-ben kezdődött negyedszázados sikerkorszaka a Vígszínházban. 1990-től szabadfoglalkozású volt.


1990-ben újra politikai szerepet vállalt, a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben országgyűlési képviselő lett. Mandátumát 1994-ig viselte. 1993-1995 között ismét a Művész Színházban játszott. 1995-től a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel.

Utolsó bemutatója 2003-ban volt: a József Attila Színházban tartott felolvasást a Sorstalanságból. Az utolsó években is több emlékezetes alakítást nyújtott: a Lugosi - A vámpír árnyéka c. Madách Színház-beli darabban Lugosi Bélát alakított, a Szolnokon bemutatott Amadeusban pedig Salierit keltette életre.

Filmszerepei közül a legemlékezetesebb a Liliomfi (1954), A 9-es kórterem (1955), a Bakaruhában (1957), a Hideg napok (1966), az Egy szerelem három éjszakája (1967), a Szerelem (1971) vagy A Pendragon legenda (1974). Külföldi produkciókban is többször kapott fontos szerepet: Christian Bale volt a partnere a Mária, Jézus anyja c. tévéfilmben, a Hazudós Jakab c. 1999-es amerikai holokausztfilmben pedig náci tisztet alakított, aki kivégezte Robin Williamst.

Utolsó mozis szerepét az Egy hét Pesten és Budán c. Makk-filmben kapta - a Szerelem kvázi-folytatásában újra együtt játszott Törőcsik Marival. A 2007 végén mozikba kerülő Macskafogó 2.-ben hallhattuk szinkronizálni.

Darvas Iván az összes létező díjat megkapta hosszú és sikeres pályája során; a fontosabbak: kétszeres Kossuth-díjas (1978, 1998), Jászai Mari-díjas (1955, 1967), érdemes (1969) és kiváló művész (1975), a Nemzet Színésze (2000). A 2000-es Filmszemlén pedig a Legjobb férfi alakítás díjával jutalmazták a Mészöly Miklós regénye alapján készült Film...-ben nyújtott alakításáért.


Forrás: Wikipédia, moziplussz.hu