Váratlan karriert kezd befutni a Francia Idegenlégió ének- és zenekara: az eddig közel 50 ezer példányban elkelt első albumuk megjelenése óta sorra adják a koncerteket.
A nagyszabású és meglepő zenei vállalkozás kísértetiesen emlékeztet a sokáig a francia lemezeladási listák élén álló A papok nevű francia trió pályafutására, amely sanzonfeldolgozásokkal hódította meg nem csak a templomok közönségét.
Az "idegenlégió legendás kórusának és zenészeinek a zene iránti szenvedélyét és büszkeségét" bemutatni hivatott albumon elsősorban katonadalok, illetve az idegenlégiósoktól származó, népszerű francia dalfeldolgozások (Adieu vieille Europe, Le chant de l'oignon, Le fanion de la Légion és Le boudin) hallhatók. A katonák azonban a papokhoz hasonlóan ismert slágereket is feldolgoztak, köztük a Lily Marlene-t, a Sous le ciel de Paris-t, Edith Piaf Je ne regrette rien című számát és a Híd a Kwai folyón című film zenéjét, amelyeket a közönség a koncerteken együtt dudorászik az idegenlégiósokkal.
A Sous le ciel de Paris című dalhoz már klip is készült, amelyben az Invalidusok udvarán katonás rendben és egyenruhában felsorakozott kórustagok illetve egy Párizs nevezetes helyein andalgó fiatal szerelmes pár látható.
A Franciaországot vérével is szolgáló 72 katonazenész összesen 16 országból származik. A franciául felcsendülő dalokban hallható is a légiósok akcentusa, amely különleges hangulatot kölcsönöz a lemeznek, ahogy a számok ritmusa is. Az átlagos francia menetütemhez, a percenkénti 115 lépéshez képest az idegenlégiósok ugyanis percenként csak 88-at lépnek (a magyar ritmus percenként 108 lépés), s ezzel a feldolgozásokban is megtartott lassú ritmussal a külföldi katonazenészek a francia zenei örökségből igazi melankolikus és nosztalgikus zenei világot teremtettek.
Forrás: MTI
