A Blythswood Karitatív Egyesület egy 1995-ben bejegyzett keresztyén szervezet, melynek célja: segíteni az anyagi és lelki ínségben élőkön. Bár székhelye a Kolozsvár melletti, attól nyugatra fekvő Szászfenesen (Floreºti) van, tevékenységi köre az egész ország területére kiterjed. A szervezet munkatársával beszélgettem, Máthé Rékával.

Az önkéntes munka lehetősége hogyan jött az életedbe? Milyen önkéntes munkát végzel a Blythswood előtt?

Nagyon régóta önkénteskedem: az első alkalom amire emlékszem az egy karácsony volt amikor a marosvásárhelyi templomban egy kis műsorral egybekötött ajándékozást szerveztünk. Én is segítettem feldíszíteni a templomot és az ajándékokat becsomagolni majd kiosztani – egy árvaházban.



Nagyon megragadott a gyerekek öröme és egy örök életre befolyásolt. Utána még az ifivel kapcsolódtunk be jótékonysági akciókba majd cserkészkedni kezdtem. Később ifjúsági szervezetekbe kapcsolódtam be – tulajdonképpen 14 éves korom óta (ami több mint a fél életem) folyton önkénteskedem itt-vagy ott, de mindenképpen civilkedem.

Hogyan találkoztál a Blythswood-al?

Teljesen véletlenül. Egy pár hete költöztünk haza Amerikából, még jófórmán rá sem eszméltem, hogy ismét Erdélyben élek amikor Temesvárról Szilágysomlyóra tartó buszon Szalontán mellém ült egy nagyon szimpatikus lány.

Azonnal szóba eredtünk és elmeséltem dióhéjban az életemet: civil szervezeteknél dolgoztam itt is, Kaliforniában is, nemrég jöttünk vissza Erdélybe és ismét civil szervezetnél szeretnék dolgozni, lehetőleg mint közkapcsolatokért felelős munkatárs.

Mosolygott, tovább beszélgettünk és egy idő után mondta, hogy a sógórnője külföldre költözik és a helyére PR Managert keresnek. Másnap volt a önélterajzok leadási határidjének utolsó napja. Kevesebb mint három hét alatt már munkába is álltam. Azóta is mosolyogva mondom, hogy a munkát nem keresni kell – megtalál magától is ha úgy van rendelve.

Mesélj egy kicsit a családodról, gyerekkorodról! Gondolom, onnan ered a gyerekek iránti szereteted.

Gondolom a cipősdoboz akcióról mindenkinek elsősorban a gyerekek jutnak eszében, és az, hogy aki ezt szervezi, bolondul a gyerekekért. Valóban szeretem a gyerekeket, de a cipősdoboz kampány nem csak nekik szól: rengeteg tininek, fiatal fiúnak, de felnőtteknek is szükségük van ajándékokra és sajnos ezekből jóval kevesebbet kapunk mint amennyit ígényelnek tőlünk.



Visszatérve a családomra és a gyerekkoromra: a szüleimtől és nagyszüleimtől kapott értékrendszer meghatározza meg ma is életemet. Az ő életük nagyon nehéz volt: dolgos és vagyonos nagyszüleimet a volt rendszer ellenségének nyilvánították.



Utána nagyon kemény üldöztetésben volt részük, rengeteg igazságtalanság érte őket és sokszor iszonyú körülmények között éltek. Ennek ellenére mindvégig dolgosak és tisztességesek maradtak, még akkor is, ha ezáltal sok csatát veszítettek el vagy duplán, esetleg triplán annyit kellett küzdeniük azért, hogy azt elérjék amit más könnyedén megkapott.



Az ő életük ültette el bennem a méltánytalanság elleni küzdési vágyat – azért önkénteskedem és civilkedem mert nem tudom csak tétlenül nézni, hogy a különböző társadalmi struktúrák miatt rengeteg egyén él iszonyú életkörülmények között, sokszor önhibáján kívül jutva ilyen helyzetbe.

Mit ad neked az önkéntes munka?

Egy olyan érzést amit semmi nem tud pótolni – egy biztonságérzetet, hogy ha nem is vittem véghez világrengető dolgokat, mégsem hiába telt el az életem.

Eszedbe jut-e egy megható pillanat, történet, amit az önkéntes munka során éltél át?

Rengeteg maradandó élményben volt részem az önkéntes munkáim során. Ezek közül talán egyet emelnék ki: Kaliforniában vettem részt a Habitat for Humanity egyik projektjében. Egy idős, beteg hölgy lakásának külső részét és udvarát újítottuk fel. Lekopott festék, rothadásnak indult faburkolat, omladozó falak, betört ablaküveg, letörött lépcsőfokok vártak minket.

A hajdan takaros kis kertet élvezhetetlenné tették az egy élet során felhalmozott, már hasznavehetetlen kacatok tengere. Három nap alatt a kis csapatunk rendbe tette a ház külsejét és a kis kert is megszabadult a sok lim-lomtól, ismét barátságos kis zúg volt.

Aztán az öreg néni elmesélte: 50 éve él ebben a házban, házasságkötés után rögtön ideköltözött az egykori férjével. Sokmindent saját kezükkel építettek fel, az fákat, bokrokat maguk ültették. Rengeteget dolgoztak, hogy ezt a házat ki tudják fizetni – tulajodképpen felnőtt koruk erre ment rá. Mire sikerült teljes mértékben kifizetni, férje elhunyt, gyerekei felnőttek ő pedig megöregedett.

Már nem tudja fenntartani a házat és el kell adja. Azért újítottuk fel és tettük rendbe a lakást, hogy könnyebben találjon vevőket,  hiszen az egészsége miatt is, de anyagi okokból is muszáj egy öregotthonba költöznie.

Mindannyian némán alltunk fel és mentünk el – három nap alatt eltöröltük egy teljes élet nyomát, és a sok kedves emléket hordozó tárgyat egyszerűen eldobtunk a szemétbe. Azóta is azon gondolkodom, hogy vajon mennyi értelme van annak, hogy a “kényelmünket” próbáljuk biztosítani egész életünk során amit aztán óhatatlanul elveszítünk?

Milyen kapcsolatban áll a romániai szervezet a nagy-britanniai Blythswood Care anyaszervezettel?

Azt hiszem, a mi esetünkben nagyon találó az anyaszervezet kifejezés, hiszen a Blythswood Care “hozott világra” minket, vigyázta minden lépésünket amíg felnőttünk és önállóak lettünk, de még most is jó szülőként jelen van az életünkben.

A romániai Blythswood Karitatív Egyesületet a skóciai Blythswood Care alapította 1995-ben. Mindkét szervezet célja az anyagi és lelki ínségben élők segítése. A tevékenységünk elején szinte teljes mértékben ők támogattak és évekig havonta több teherautónyi segélycsomagot küldtek amit az egész országban szétosztottunk. Később, azaz 2000-ben az akkori vezérigazgató, John Walter Ross közreműködésével létrejött a Dániel Központ, a legnagyobb programunk.



A Blythswood Care javaslatára 2005-ben a románia szervezet létrehozott egy céget amely azóta is folytatja kereskedelmi tevékenységeit. Ezáltal a Blythswood Egyesület azon nagyon kevés hazai szervezet közé tartozik amely képes volt anyagilag függetlenedni: sem a skóciai anyaszervezettől, különböző pályázatoktól vagy állami intézményektől nem függ a programjaink fenntarthatósága.

Anyagi támogatást még kapunk a Blythswood Care-től és forgalmazott arucikkket is tőlük vesszük, de lényegében önállóak vagyunk. Természetesen rendszeresen tartjuk a kapcsolatot velük, a kuratórium tagjai között van a jelenlegi skóciai vezérigazgató valamint a program-igazgató is.

Mesélj még a többi programjaitokról!

Keresztyén szervezet vagyunk, célünk az anyagi és lelki ínségben élők segítése. Szociális szolgáltatásokat és segélycsomagokat nyújtunk embertársainknak, etnikai, felekezeti vagy politikai hovatartozástól függetlenül.

Három nagy projektünk van: a már említett cipősdoboz akció vagy hivatalos nevén Shoebox-projekt, ami által több ezer embert örvendeztetünk meg karácsonykor. A Basis projektünk révén 2012-ben 200 Kolozs megyében élő egyén kapott alapvető anyagi segítséget: alapélelmiszereket, ruhát és lábbelit, valamint lelki támogatást. Olyan családok vannak a projektünkben akiknek fejenként kevesebb vagy 50 RON körüli jövedelmük van havonta.

Ezek közül sok kisgyerekes család van vagy épp ellenkezőleg – idős, beteg egyén. A Dániel Központ a legrégebbi programunk, 2000 óta működik Szászfenesen. Egy 3-4 éves program során, állami gondozásban, gyermekotthonban felnőtt fiatalokat segítünk beilleszkedni a társadalomba.



Megtanulnak önállóan élni, munkát találni és munkahelyüket megtartani, felelősséget vállalni, a illetve a pénzügyeiket önállóan és felelősségteljesen kezelni. A statisztikák szerint az állami gondozásban felnőtt fiatalok mindössze 17 százalékának sikerül beilleszkedni a társadalomba; a többi fiatalnak hajléktalanság, munkanélküliség, bűnözés vagy jobb esetben élethosszig tartó állami intézeti élet a sorsa.

Azon a fiatalok 75%-a, akik a mi programunkat sikeresen elvégezték nem csak, hogy önállóak, hanem hasznos tagjai is a társadalomnak. Egyik példa, hogy a kedvezményezettjeink egy afrikai kisgyereket fogadtak örökbe és támogatják anyagilag egy minimális összeggel ami biztosítja, hogy naponta legalább egyszer ehet, és havi iskolázási költségeit is fedi.

Az említett állandó programokon kívül továbbra is osztunk kisebb-nagyobb értékű adományokat. 2012 novemberében a Blythswood Care Szászfenes polgármesteri hivatalának adományozott egy tűzoltó kocsit, az önkéntes katasztrófavédelmi szolgálalat bővítését szolgálva.



Mit gondolsz arról, hogy az önkéntességnek milyen szerepe lesz a jövőben a társadalomban? Több lesz az önkéntes? Szerinted Erdélyben milyen szemmel tekintenek az önkéntesekre?

Rengeteg országban az önkéntesek a társadalom tartópillérei, Nagy-Brittaniában maga a gazdaság alapvető, nelkülözhetetlen elemei. Tapasztalatom szerint Erdélyben is kezd egyre jobban elfogadott és elterjedt lenni az önkéntesség.

Sajnos nem mindig tudjuk eléggé megbecsülni és hálánkat kifejezni azoknak akik önzetlenül fáradoznak és segítenek nekünk. Szeintem ez egy kölcsönhatás – minél jobban megbecsüljük az önkéntes munkát és az önkénteseket, annál többen fognak különböző akciókba bekapcsolódni, másokon segíteni. A kedves szavak csodákra képesek!

Milyen problémákkal szembesültök, és milyen segítségre lenne szükségetek?

Elsősorban anyagi segítségre van szükségünk. A senkinek sem rózsás gazdasági helyzet leginkább az amúgyis hátrányos helyzetű egyéneket viselte meg. Pénzbeli vagy akár élelmiszer-adományokra van a kedvezményezetteinknek legnagyobb szüksége.

Úgy a Dániel Központnak (tehát 12 fiatal fiúnak) mint a Basis 50 családjának előteremteni a szükséges élelmiszert elég nehéz feladat. Ezen kívül természetesen szükségünk van önkéntesekre is: a szakmai tudás, néhány óra munka, a kedvezményezettek látogatása, rendezvényeken való segítség nagyon sokat jelent nekünk.



A cipősdoboz akció során, tehát novemberben és decemberben szükségünk van segítségre a cipősdobozok szállításában is.

Könnyű bevonni a kolozsvári egyetemistákat?

Ezt projekttől függő, de tapasztalatom szerint nagyon aktívak és lelkesek a kolozsvári egyetemisták. Ezúttal szeretném megköszönni a rengeteg önkéntes munkáját aki részt vett a Shoebox Projekt-ben, de akár más akciónkban is. Külön köszönet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem KHÖK-tagjainak, a KMDSZ-nek és a BBTE keretén belül működő Szociális Munka szakú Egyetemistái Egyesületének.