Július 26-án mutatja be az Orlai Produkció a Szentendrei Teátrummal közösen a Római vakáció című előadást. A klasszikus szerelmi történet színpadi feldolgozásáról Szikszai Rémusz mesélt.
A Jadviga párnája után másodszorra dogozol Orlai Tiborral, ezúttal egy könnyedebb műfajban, a Római vakációban.
Igen, a Jadviga párnája is jó élmény volt, és az eddigi munkában sem csalódtam. Nagyon jó csapat gyűlt össze ismét.
Ez volt az első találkozásod a Római vakációval?
Nem. Először kölyök koromban láttam a filmet, azonnal beleszerettem, és azóta rengetegszer megnéztem már. Egy időben kb, évente leadta a tévé, és én sosem hagytam ki.
Milyen a munka Pelsőczy Rékával?
Rékával dolgoztam már korábban, azt a munkát is nagyon szerettem. Fontos neki, hogy a színészek jól érezzék magukat abban amit csinálnak. Rékát mindig érdekli, ha gondolsz valamit és meghallgatja, ha ötleted van. Közben persze határozott, pontos, és kíváncsi azokra, akikkel dolgozik.
Közel áll hozzád az olasz életérzés?
Olasz életérzésről nehéz beszélni, ebben a darabban egy szereplő kivételével senki sem olasz... de Róma a legszebb város, amit életemben volt szerencsém látni.
Hogyan viszonyulnak ehhez a közeghez Cole Porter dalai?
Ami a zenét illeti, én kedvelem a swinget és ezeket a jazz standerdeket, szerintem a közönség is szeretni fogja.
Kit alakítasz a Római vakációban?
Aki látta a filmet, annak ismerős lesz: egy lesifotóst alakítok, aki titokban fényképezi a kiszökött hercegnőt, abban a reményben, hogy nagy pénzt kaszál majd a sztori fotóival, amúgy meg be nem áll a szája és ahányszor beszél, mindig galiba lesz belőle...
Miért érdekes szerinted ez a történet? Mi az ereje, ami miatt most színházban is újjáéled?
A szerelem mindig érdekes és minden bonyodalom ősforrása. Soha nem gondoltam arra, hogy ezt a filmet színpadra lehet alkalmazni, de bízom abban, hogy amit Réka kerettörténetnek kitalált, az működni fog. És szerintem nagyon nehéz igényesen színpadra állítani egy romantikus vígjátékot. Most erre minden remény megvan.
