Hét éve zajlik Máté Gábor legendás színész osztályának sorozata, amelyben minden alkalommal bemutatnak maguk közül valakit. Kovács Patrícia már túl van a nehezén, idén Száraz Dénesen a sor.
Az AlkalMáté Trupp első bemutatója tíz évvel ezelőtt volt Zsámbékon, a Színházi Bázison. Három évvel később Máté Gábor első egyetemi osztályából összeállt alkalmi társulat elhatározta, hogy nyaranta valamelyik osztálytárs életéből előadást készít. Idén a Száraz Dénesről szóló Vele, de nélküle című darabnak a Jurányi Inkubátorház ad otthont. A különleges előadást mindössze négy alkalommal láthatják a nézők augusztus első hetében.A merész vállalkozásról az egykori „áldozat”, Kovács Patrícia mesélt.
Nehezen éltem meg a negyedik évet, hogy vége lesz, mert nagyon szerettem az osztályt. Arra emlékszem, hogy végigbőgtem a diplomaosztót, mert tudtam, hogy ilyen közeg soha sehol nem lesz nekem még egyszer. Jól álltak a csillagok, amikor minket összeválogattak. Abban, hogy valamilyen értelemben maradjunk együtt és tartsuk ezt meg, és mi lenne, ha időnként összejönnénk két-három hétig csinálni valamit – azt hiszem, ebben az ötletben vaskosan benne voltam.
Örültél, amikor 2009-ben téged sorsoltak ki?
Nem. Ennek senki nem örül. Egy év rettegés.
Milyen úgy kivenni a részed a munkából, hogy te már túl estél rajta és tudod, min megy keresztül az „aktuális áldozat”?
Van már bennem egyfajta hátradőlés, bölcsesség: túl lehet ezt élni. Vannak prioritások az ember életében, de az nem fordulhat elő, ha ott tudok lenni, ne dolgozzak ugyanúgy, mert már megvoltam. Ez nem merül fel senkiben ebben a csapatban.
Most is benne leszel, pedig várandós vagy.
A hetedik hónapban leszek. Meglátjuk, hogy fog menni. Április végén teljesen abbahagytam az összes színházat, mert szerintem összeegyeztethetetlen ez az állapot a színészettel. Abban a pillanatban, hogy megtudtam, várandós vagyok, úgy éreztem, a színésznő szabadságra ment. De ez itt egy másik helyzet, majd lehet rajtam röhögni, hogy nem tudok megmozdulni, kicsit könnyítem a belső feszültségeket.
Idén Száraz Dénes van terítéken. Ha egy mondatot kellene mondani róla, mi lenne az? Mi jut eszedbe elsőre róla?
Hogy mennyire mást gondolnánk róla most, ha nem ebbe az osztályba kerül. Azért lesz érdekes az előadás, mert ő semmit nem érez abból, hogy „legendás Máté Gábor-osztály”. Gyűlölt a főiskolára járni. Folyamatosan azt várta, hogy véget érjen, miközben nagyon szeretett minket. Nekem iszonyatos mázli, hogy Máté Gábor volt a tanárom, semmi pénzért nem adnám vissza, de ő szerintem nem mondaná ugyanezt. Van egy közösség, ami úgy éli meg, hogy ez volt a világ legjobb dolga és ebben a közösségben van egy valaki, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem így éltem meg. Erről fog szólni az előadás.
