Egyre inkább körvonalazódik annak a három inka gyermeknek a története, akik 500 éve mumifikálódtak az Andok egyik magaslatán. A tudományos hajvizsgálat révén étrendjüket és az inka szertartási szokásokat is rekonstruálták.
A három gyermek testére 1999-ben találtak rá Llullaillacón, az Andok egyik magaslatán. A hegycsúcs az inka birodalom egyik legmagasabban fekvő – eddig ismert – áldozati helye volt, amely 6739 méteren fekszik Argentina és Chile határán. Feltehetőleg az inka „capacocha" szertartás során áldozták fel a gyerekeket isteneiknek. Ezek a rituálék általában kulcseseményekhez kapcsolódtak (pl. uralkodó halála), más esetben természeti jelenségek elkerülése vagy gazdasági termékenység érdekében végezték őket.
Jelen esetben nem tudni biztosan, milyen célnak szentelték a szertartást, egyesek a gabonabetakarítás idejéhez kötik. A llullaillacói gyermekekre valószínűleg kiemelkedő szépségük és tisztaságuk, valamint ártatlanságuk miatt esett a választás. A kutatók azt állítják, hogy a 13 éves La Doncellát – ahogy a helybeliek utólag elnevezték – nagyobb tiszteletben részesítették feláldozása során, mint két fiatalabb, 4-5 éves társát, a „Llullaillaco-fiút" és a – feltehetőleg villámsújtott – „Villámleányt".
A múmiák vizsgálatánál a tudósok gyakran élnek a hajszálak elemzésével. Egy hajszál alapján képesek vagyunk visszavezetni, milyen anyagok keringtek a vérben, amikor egy új hajsejt kialakult. Mivel a haj általában azonos ütemben növekszik, idővonalként is szolgálhat, és könnyen megállapíthatjuk, mikor mit fogyasztott egy adott személy. Természetesen a hosszabb haj nagyobb intervallumot tud befogni.
Andrew Wilson, a Bradfordi Egyetem régésze és munkacsoportja a múmiák haja alapján megállapította, hogyan változhatott étrendjük életük utolsó éveiben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek paraszti sorból származtak, mivel leginkább gyakori zöldségeket fogyasztottak (különösen burgonyát). Ám haláluk évében áttértek minőségi ételekre, mint például a szárított lámahús. A kutatók feltételezése szerint hizlalni kezdhették őket, hogy méltón vehessenek részt az áldozati szertartáson. Doncella kitüntetettnek bizonyult, ő még értékesebb táplálékhoz juthatott, mint két társa.
A gyermekek hajának legújabb vizsgálatban az elfogyasztott kokain és alkohol mennyiségét vették górcső alá. A lakosság gyakran rágcsál kokaleveleket az Andokban, mivel így könnyebben viselik a magasság okozta megterheléseket. Doncella testének feltárásánál is felfedeztek egy kokalevelet a szájában. A drog fogyasztását – hajhosszuk alapján – a nagyobb leánynál 21 hónapig, a fiatalabbaknál 9 hónapig visszamenőleg lehetett megállapítani.
Míg a két kicsi nagyobb állandósággal fogyasztott kokaint, addig Doncella csak utolsó életévében kapott jelentősebb mennyiséget belőle, de a legtöbbet halála előtt hat hónappal. Alkoholfogyasztása viszont élete utolsó heteiben volt jelentős, talán így készítették fel a halál békés fogadására. Nyugodt testtartásban, békésen, vállára fektetett arccal találtak rá, tollal a fején, különböző tárgyakkal az ölében. Az utoljára elfogyasztott élelem sem ürült ki a szervezetéből.
Doncella valószínűleg nem élt át nagyobb stresszt, amikor meghalt. Nem lehet tudni, hogyan vesztette el az életét, valószínűleg megadta magát a fagyos időnek, s kicsivel a halál beállta előtt, vagy azt követően temették el. Vele ellentétben a „Llullaillaco-fiú" köpenyén vért is felfedeztek, ami arra utalhat, hogy őt megfojtották, ami megszokott volt ebben a rítusban. A „Villámleány" nem kapott annyi törődést, mint Doncella, de ékes díszekkel sem volt felruházva.
Wilson és társai azt feltételezik, hogy Doncellát papnők vették magukhoz, és megkülönböztetett figyelemmel nevelték, mielőtt feláldozták volna. Arra is bizonyítékokat találtak, hogy az inka birodalomnak e rítusa a társadalmi kontroll egyik formája lehetett. A családok számára nagy tisztességnek számított, ha gyermeküket áldozatul választották, ugyanakkor a gyermekáldozat gyakorlata a félelem légkörét teremtette meg.
Bár rövid élete volt a három gyermeknek, nagyon sok tudást átmentettek az inka kultúráról, az akkori szertartási szokásokról az 500 évvel később élő ember számára. Múmiáik további kutatása még több rejtélyről röppentheti fel a fátylat.
Forrás: Explorer World
