Kiderült, hogy mit muzsikált az a zenedoboz, amely a Titanic süllyedésekor az egyik csónakban szólt: a La Sorella című dalt, amely 7 évvel a tragédia előtt született - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Az már korábban is ismert volt, hogy a hajó süllyedése közben egy mentőcsónakból zene szólt, ezt pedig egy malacpersely formájú zenélő doboz szolgáltatta, amelyet a gyerekek megnyugtatására, a vízben fuldoklók hangjainak elnyomására húzott fel állandóan egy nő.
A zenélő malac évtizedeken át törötten hevert, ám a múlt héten megjavították és összeillesztették a brit tengerészeti múzeum szakemberei. Magát a muzsikát azonban hiába hallgatták újra és újra, nem tudták a művet azonosítani.
A Telegraph feltette honlapjára a melódiát, olvasói közül pedig akadtak, akik felismerték a dalt. Immár bizonyos, hogy Charles Borel-Clerc és Louis Gallini művéről, a La Sorella című dalról van szó, amely 1905-ben íródott.
A Titanic 1912. április 14-én éjjel ütközött jéghegynek és másnapra elsüllyedt, a tragédiában mintegy másfélezer ember veszett a jeges vízbe.
A muzsikáló malac egy bizonyos Edith Rosenbaumé volt, aki túlélte a katasztrófát. A zenedoboz 2003-ban került a brit múzeumba Walter Lord és William MacQuitty gyűjteményéből. Lord írta az Egy emlékezetes éjszaka című könyvet, amely hiteles beszámolót ad a Titanic tragédiájáról, MacQuitty pedig a producere volt annak a filmnek, amely a könyvből készült 1958-ban azonos címmel. A film elkészítéséhez Rosenbaummal többször is konzultáltak.
Maga Rosenbaum és zenélő doboza története sem mindennapi. Az amerikai nő 32 éves volt a Titanic tragédiájakor, foglalkozását tekintve divatszakértő újságíró. A fából és papírmaséból készült, de valódi disznóbőrrel borított malacot anyjától kapta kabalaként azt követően, hogy túlélt egy autóbalesetet, amelyben meghalt a vőlegénye. További érdekesség, hogy a tehetős újságírónő - akinek 19 bőröndből állt a poggyásza - azt írta levelében párizsi titkárnőjének nem sokkal az utazás megkezdése után, hogy a hajó ugyan nagyszerű, ám neki mégis szűnni nem akaró rossz előérzete van.
Amikor azután megtörtént az ütközés és megkezdődött a mentés, Rosenbaum visszament első osztályú kabinjába a malacáért, a fedélzetre érve azonban nem akart mentőcsónakba szállni, mert úgy vélte - sokakkal együtt -, hogy a Titanic úgysem süllyed el. Egy matróz ekkor kikapta a nő kezéből a malacot, behajította a csónakba, rárivallva, hogy ha ő nem akarja, hogy megmentsék, ám legyen. Rosenbaum erre már beszállt a csónakba, mert úgy érezte, hogy a malac révén anyja üzent neki.
Forrás: MTI
