Egész Írország gyászolja a hetvennégy éves korában elhunyt Nobel-díjas ír költőt, a kortárs angol-ír líra legjelentősebb alakját. A halálhírre reagálva politikusok, akadémikusok és költők méltatták az esszéistát.
Családjának és kiadójának (Faber & Faber) közleménye szerint a költő rövid betegség után egy dublini kórházban hunyt el. 2006-ban szenvedett agyi érkatasztrófát, amelyből az elmúlt hét év során épült fel. A temetéséről egyelőre nem közöltek részleteket.
„Seamus Heaney volt nyelvünk, szabályaink és emberi lényegünk őrzője. Joyce, Yeats, Shaw és Beckett sorában a helye irodalmunk legnagyobb képviselőinek panteonjában" - hangsúlyozta Enda Kenny ír miniszterelnök.
„Humanista volt, az erkölcsöt képviselte az északír konfliktus legsötétebb időszakaiban is" - így emlékezett Gerevich András költő, műfordító a pénteken elhunyt Seamus Heaney-re. Amikor az ír költő megkapta 1995-ben a Nobel-díjat, Gerevich összeállt néhány angol szakos költővel, így készült el Heaney Különös gyümölcs című, második magyar nyelvű kötete. (Az elsőt Tandori Dezső fordította, és az Európa Könyvkiadó adta ki Seamus Heaney versei címmel 1980-ban.) Legutóbbi magyar nyelven kiadott kötete, a Hűlt hely 2010-ben jelent meg, és a költő életművének nagy részét tartalmazza. A kötetből itt olvashatóak válogatott versek.
A YouTube-videón Seamus Heaney-t hallhatjuk, ahogy saját versét mondja el. A tollundi férfi (The Tollund Man) magyar fordítása a videó után olvasható.
A tollundi férfi
I.
Egy nap elmegyek Aarhusba,
Hadd lássam tőzeg-szín fejét,
Szemhéja szelíd maghéját,
Csúcsos bőrsipkáját.
Ott majd, a sík vidéken,
Ahol kiásták, ahol
Utolsó télimag-kásája
Szilárdult meg a gyomrában,
S mezítelen volt, kivéve
A sipkát, kötelet, övet,
Ott majd hosszan elállok.
Istennő vőlegénye,
S ez rászorította láncát,
De mocsarát is tárta,
Hadd itassák sötét nedvek
Testét épséges szentté,
Lelt kinccsé tőzegvágók
Méhsejt-anyagában.
Foltos arca most
Aarhusban pihen.
II.
Legyen bár káromlás,
Szentelném e mocsár-katlant
Szent földünkké, könyörögvén
Hozzá, fakasszon csírát
Lemészárolt robotosok
Szétszórt tagjaiból,
Tanyaudvarokon kiterített
Harisnyás tetemekből,
Hol négy ifjú fivér
Árulkodó foga-bőre
Szeplőzi a talpfát
Mérföldeken át.
III.
Ahogy a hóhérkordén vitték,
Ebből a szomorú szabadságból
Szállna belém valami most, hogy
Itt hajtok, neveket mondok,
Tollund, Grauballe, Nebelgard,
Figyelem a falusi kezeket,
Ahogy mutatják, merre,
Nyelvüket nem ismerem.
Helyem van Jutlandon, a régi
Férfiölő területen,
Leszek ott elveszett,
Boldogtalan, otthonos.
Tandori Dezső fordítása
