Autóbalesetben vesztette életét az ünnepelt színikritikus, irodalomtörténész - közölte a Színházi Kritikusok Céhe 2013. szeptember 9-én este.

"Régi motoros, színházi-irodalmi szerkesztő, kritikus. Napi-, heti-, havi-lapos gyakorlattal, kiadói szerkesztéssel, ghost-writerkedéssel színesített pályáján a könyvkiadói tapasztalatok és a nemzetközi könyvvásárok is tanulságosak. Széles látószögű optikával rálát (térben és időben) a kultúra különb-különb helyszíneire. Angol-magyar nyelvtanári diplomája is van, melyeket használt is, stílus- és helyesírási kérdésekben ugyanúgy megbízható, mint a műfajiakban. Külön szócikk a Ki kicsoda a magyar könyvszakmában című kézikönyvben, de írásait mostanában a Criticai Lapokban, a Kritikában, a Literán is olvashatjuk számos, referenciának számító korábbi nagyinterjúja mellett, melyek nagyon jó helyen vannak immár a kérdezettek saját köteteiben, például Balassa Péterében, Bertók Lászlóéban, Sándor Ivánéban vagy Cs. Gyimesi Éváéban. Mint ős-JAK tag és a Magyar Újságíró Szövetség vagy a Színikritikusok Céhe tagja, a szakmai szervezetek működését is ismeri, közigazgatási jártassága mellett. Egyébként is ott van minden olyan eseményen, ahol várhatóan jó dolgok sülnek ki az irodalom és művelőik számára" - írja a 5kkozpont.hu a művésznőről.

Az ELTE magyar-angol szakát végezte el, majd az ELTE Esztétika Tanszékén és a Színházi Intézetben volt kétéves doktori képzésen. Az Akadémiai Kiadó szerkesztője lett, s ezzel párhuzamosan írt irodalomról, színházról. Első publikációja még egyetemista korában, 1975-ben a Színház című folyóiratban jelent meg, emiatt is lehetett 1988-tól az értelmetlenül megszüntetett Film-Színház-Muzsika című hetilap munkatársa, majd 1994-ig a Magyar Napló kritikai rovatának vezetője.

1998-2000 között a Frankfurti Könyvvásár magyar jelenlétének programszervezője volt, 2000-től pedig a kulturális tárcák irodalmi ügyekért felelős köztisztviselője. A Céhnek kezdettől aktív tagja. Mint mondta: "a gyakorló szinikritikust meglehetősen elnyomja a szürke aprómunka, konkrétan: elég fáradságos kétféle szakmai identitással dolgozni, de igyekszem, s eleddig sikerült is, a szívbéli vonzódást is életben tartani."

Budai Katalin többek között a Magyar Napló kritika rovatának szerkesztője volt a 90-es évek elején, az utóbbi időkben a Holnap kiadó szerkesztője, a magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, akit a Litera saját veszteségként tart számon.

Forrás: litera.hu