Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Kék rapszódia

Kék rapszódia

Varga Julis a szerző friss bejegyzései 2013. 10. 08.
Vedd fel a fonalat!
2021-06-09 13:22:38

Kultúrtörténeti sétánk a kötés és a horgolás művészetét járja körül. Nem túlzás azt állítani

Bálnazsír és nyírfakéreg: a rágógumi kultúrtörténete
2021-05-07 11:50:28

Elképesztő alapanyagokból és különös receptek alapján készítettük a rágót az elmúlt 6000 évben. 

Kis nőnapi virágtörténelem
2021-03-07 17:18:23

Március 8. a nyitott virágüzletek napja lett, mivel a virágárusokat a nőnap miatt csak március 9-től érintik

Szürke és sárga lesz az évünk
2021-02-21 10:04:38

Az Illuminati nevet viselő élénk sárga, és az Ultimate Gray -nek keresztelt szürke határozza meg 2021-et.

további bejegyzések a szerzőtől »

Két szép nő szerelme csak szép lehet. Két szép nő szép szerelme pedig  egy nagyon szép díjat ér, méghozzá cannes-i Arany Pálmát. Így a néző is legyen szép és türelmes végigülni.

Abdellatif Kechiche rendező igen merész lépésre szánta el magát, amikor úgy döntött, hogy megfilmesíti az elmúlt évek egyik legsikeresebb francia képregényét, a Le bleu est une couleur chaude-ot, vagyis A kék a legmelegebb színt. Már magáról a regényről is szuperlatívuszokban nyilatkoztak, vagy csak simán „óda a szerelemről"-ként hivatkoztak rá.



Az angolul Blue Angelként futó képregényből masszív, 3 órás filmet hozott össze a rendező, ami hűen követi ugyan az eredeti történetet, de csak az első két fejezet eseményeit dolgozza fel. Grandiózusnak így is grandiózus, lassan kibontakozó és kellően őszinte, de én hiányoltam a végét. Nagyon.

A film több helyen okozott botrányt, és váltott ki extázis jellegű rajongást, Cannes-ban letarolta a zsűrit, és igen nagy várakozás előzte meg a közönségbemutatót is. Az ilyen hírek vagy nagyon jót, vagy nagyon rosszat tudnak tenni egy filmnek – és most speciel bajban vagyok, hogy jelen esetben melyik áll fenn.

A filmben megismerjük Adéle-t (Adele Exarchopoulos), a kicsit bizonytalan kamaszlányt, aki tanár szeretne lenni. Az egyke lány visszahúzódó, és titokzatosnak tűnik mások szemében, és majdnem tökéletes ellentéte Emmának (Léa Seydoux), a kék hajú festőnek. Mégis szinte rögtön egymásba szeretnek – ez Emmában semmiféle kérdést nem vet fel a szexuális hovatartozását illetően, de a tapasztalatlan Adéle-ben igen. A film, ahogy a képregény is, az ő szerelmük története, ami időnként meg-megbicsaklik, de Adéle-ben kitörölhetetlen marad.

A film ezt a gyönyörű és megfoghatatlan érzelmet próbálja meg mozgóképre fordítani, és gyakorlatilag végig csak a színésznők arcára és mozdulataira fókuszál. Annyira kevés totál van az alkotásban, mint ha üres térben lebegne a két nő, és soha semmi nem férkőzhetne kettejük közé, csak a saját érzelmeik.

Mivel két szép nőről van szó, ezért maga a film is szép. Annyira esztétikusan és óvatosan fogja meg az elején azokat az apró pillanatokat, amik szorosabbra fűzik kettejük között a köteléket, hogy elég nagy kontrasztot érezhetnénk, amikor eljutunk az első nagy szexjelenetig – de én azon kívül, hogy egy hangyányit hosszúnak találtam, nem éltem meg annyira arcul csapásként, mint a filmforgalmazók, akiktől a legmagasabb korosztályos besorolást kapta. Jó, mutatnak mindent, és igen közelről mutatnak mindent, de a színésznők játéka volt olyan hiteles, hogy nem pornót néztem, hanem szerelmet.

Ennek a filmnek hagyni kell egy kis időt, amíg leülepszik, és amíg túltesszük magunkat azon, hogy nincs vége. Szó szerint is, mert a történet lezáratlan marad, és átvitt értelemben is, mert 3 óra hosszat bámulni két síró és/vagy nevető lányt azért sok egy picit. Főleg megoldás vagy lezárás nélkül.

De így utólag azt kell mondanom, hogy tetszett. Mert bájos, mély, érzelmes és szerelmes. Nem könnyű darab, de melyik igazi szerelem az?

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film Képregény Cannes-i Filmfesztivál Európai filmipar

Ajánlott bejegyzések:

  • Életmese elő- és utóhanggal Életmese elő- és utóhanggal
  • A filmfesztiválok csendes tragédiája A filmfesztiválok csendes tragédiája
  • Metszet az elengedésről Metszet az elengedésről
  • A világ legátlagosabb harmincévesének kalandjai A világ legátlagosabb harmincévesének kalandjai
  • Fehérek közt egy európai Fehérek közt egy európai

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr617924152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

versverseny-banner-2021.png

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard