Az idén elhunyt költőre emlékezik a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodalmi tagozata és a Magyar Írószövetség hétfőn Budapesten.
A szervezők tájékoztatása szerint az esten köszöntőt mond Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, majd Ágh István író Marsall László költészetéről beszél, Mezey Katalin - az est házigazdája - emlékezik Barth Mártával az író pályakezdéséről. Oberfrank Pál és Szabó András az est folyamán Weöres Sándor és Marsall László levelezéséből, az író kiadatlan korai verseiből és a 41 öregek című írásából ad elő részleteket. Az estet zenei részletek is színesítik, közreműködik Szűcs Dániel és Richter Dorottya.
Ágh István író az MTI-nek felidézte, hogy költészetének részben avantgárd mivolta miatt Marsall László egész sokáig a tűrt kategóriába tartozott. Mint mondta, a költő írásain erősen érezhető, hogy Weöres Sándor volt a mestere. Az avantgárdra jellemző modernség leginkább Marsall László szemléletmódjában jelentkezett, ami aztán kihatott írásaira is. Ágh István szerint azonban alapvetően nem úgy, ahogy az ember az avantgárdot tapasztalja - felborítanak mindent és tele vannak ötlettel -, hanem más oldalról látva a világot, egy nagyon nagy nyelvtehetségként művelte ezt a poézist.
Hozzátette: Marsall László egyedi, eltérő sajátossága az egyetemes magyar költészettől annak tudható be, hogy - mivel matematika-fizika szakot végzett - nem a magyar költői univerzumhoz kapcsolódó költészetet teremtett, hanem különálló, egyéni nyelvhelyzetekből és gondolatritmusból építkezett. Jellemző rá az irónia, a groteszk és a filozófiai másság. Természetesen ragaszkodása is kimutatható a magyar költészethez, hiszen például markáns Arany János-reminiszcenciái tökéletesen jelennek meg abban - tette hozzá Ágh István.
Marsall László 1933. november 3-án született Szegeden. Tanulmányait Békésen, majd Budapesten végezte, 1957-től a Magyar Rádió irodalmi munkatársaként, 1970-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Mesterének Weöres Sándort tekintette, aki segítette költői pályájának elindulását. Első kötete Vízjelek címmel 1970-ben jelent meg, ezt követte a Szerelem alfapont (1977) és a Porcelánfigurák (1980). További kötetei: Egy világ mintája, Negyvenegy öregek, Holdraforgó, Város papírmadárból, Pókhálófüggvények, Tatus és szörnyei, A megpördített orsó, Szélketrec, Holnapután. Marsall László festészettel és grafikával is foglalkozott.
Alkotói munkásságát 1984-ben József Attila-díjjal, 1987-ben és 2000-ben az Év Könyve kitüntetéssel, 1991-ben Déry Tibor-jutalommal, 2000-ben pedig átvehette a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíját. A költői nyelvet megújító költészetéért, életútja elismeréseként 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Forrás: MTI
