Erotika, magány, kitaszítottság, álomvilág és ébrenlét: a Duda Éva Társulat két legendás előadása, a zsigeri ösztönvilágban kalandozó Faun és a Lábán Rudolf-díjas produkció, a Lunatika novemberben újra látható.
November 12-13. 20h, MU Színház
Az előadás az ébrenlét és álom határmezsgyéjével foglalkozik, ehhez kapcsolódóan az éberség, tudatosság, az öntudatra ébredés és az öntudatlanul megélt, sodródó élet kontrasztja, egymásnak feszülése áll a produkció középpontjában.
A darab kísérletet tesz egy feltételezett jövőbeli világ megidézésére. Célja, hogy belehelyezze a táncosokat és a nézőket ebbe a furcsa környezetbe, melyben három világ találkozása, ütköztetése történik: a tegnap, a ma és a holnap karol egymásba. Bár az előadás első ránézésre leginkább a jelen és a jövő foglalkoztatja, azonban ahhoz, hogy ezek értelmet nyerjenek, elengedhetetlen a múlt kutatása, hogy onnan elindulva vezessen az utunk a jelen öndefinícióján keresztül egy felfedezetlen, ismeretlen vidékre.
Így aztán az ismerős jelen és a felderengő-felderítendő jövő hátterében ott lappang egy archaikus, ősi szerepköröket hordozó, mitologikus világ is, amely voltaképpen a múlt értékeit hordozza. Az előadást akár fiktív időutazásnak is nevezhetjük, ahol hirtelen mindhárom sík egymás mellett terem a porondon.
„ ...Kunert Péter lüktetető zenéje úgy húzza a szereplőket maga után, mintha csak örvénybe csalogatná őket... A szereplők mintha félálomszerű, hipnotikus állapotban, bódultan, szinte vaktában cselekednének, és mégis (vagy éppen ezért) egy-egy pár percnyi találkozáskor rögtön megmutatkoznak az adott kapcsolat legintimebb mélyrétegei...” Tóth Ágnes Veronika, Élet és Irodalom
November 18. 19.30. - Bethlen Téri Színház, Sissi Őszi Tánchét keretében
A Faun az állati, misztikus, mitologikus szélsőségek, mesebeli karakterek irányába vezet, ahol a fantázia elvarázsolt, egyszerre elbűvölő és néha sötéten fenyegető világa kap nagyobb teret. Mindeközben a Faunban nagyon izgalmas a mássága, kiválasztott ugyanakkor áldozati léte. És miután szinte minden értelmes közeg sajátja a kirekesztés: a környezete vagy felemeli és rajongva csodálja vagy kilöki magából az oda nem illőt, a tőle eltérőt, a másként viselkedőt, az idegent. A legendás múlt századbeli előadás látványos és korszerű adaptációja.
„...jellemző, hogy elsőként az árnyéka bukkan fel ennek a furcsa lénynek. Mintha egy ősöreg, göcsörtös fa ébredezne évszázados álmából, egy elátkozott, vadromantikus szellemalak, aki magával viszi az eltikkadt, magára hagyott, elárvult testet, mindazt, ami még megmaradt ebből a valaha büszke, vad, törékeny lényből.” Tóth Ágnes Veronika, Revizor Online
Az előadást 18 éven felüli nézők számára ajánljuk!
További információkért KATT IDE.
