December 1-jén, az A38-on barátai és tisztelői nagyszabású koncerten emlékeznek meg az ország egyik legkiválóbb gitárosáról, a közelmúltban elhunyt Pribil Györgyről. A szervezők a teljes bevételt Gyuri családjának ajánlják.
Október 16-án tragikus autóbalesetben elhunyt Pribil György, az S-modell, a Kimnowak és a Hobo Blues Band egykori gitárosa, a magyar blues- és rockszíntér kiemelkedő alakja, kiváló dalszerző, az ország egyik legjobb muzsikusa.
Pribil Gyuri a 80-as években, tizenévesen kezdett gitározni, előbb a Topó Neurock Társulatban, illetve az Állati Elmékben, majd országos ismertséget a 80-as években alapított S-modellben, a legendás blues formációban szerzett, ahol mások mellett olyan zenészek fordultak meg, mint Ferenczi György vagy Gerdesits Ferenc. 1993-ban alapította Novák Péterrel és Nagy Gergellyel a Kimnowak zenekart, amellyel olyan, mára klasszikusnak számító dalok születtek, mint a Hol van az a nyár, a Tűz van, Babám, vagy a Gyémánt.
1999-től Gyuri a Hobo Blues Bandben zenélt, de otthonosan mozgott más stílusokban is, így gitározott Ganxsta Zolee Kartelljében, dolgozott Pierrot-val is, valamint rendszeresen szerepelt olyan koncerteken, amelyen kedvenc előadói zenéjét játszhatta. (Janis Joplin Emlékzenekar, Rory Gallagher Fesztivál, Keith Richards Rock'n'Roll Cirkusz).
Az est során színpadra lép a hazai blues- és rockszíntér színe-java. Az S-Modell zenekar immár 28 éves történetének valamennyi zenésze fellép, csakúgy, mint a Kimnowak eredeti felállása, és még egyszer, utoljára Gyuri emléke előtt tisztelegve élőben felcsendülnek az általa írt legjobb dalok.
Ott lesz a hazai bluesélet ikonja, Földes „Hobo" László zenekara, a Hobo és Bandája, a Fekete Jenő fémjelezte Palermo Boogie Gang, Závodi János, a Piramis gitárosa, valamint Pierrot; a Janis Joplin Emlékzenekar, illetve a Keith Richards Rock'n'Roll Cirkusz előadásában pedig Pribil Gyuri legkedvesebb dalai fognak elhangzani.
„Nem tudom, lesz-e kollektív memória megőrizni azt, aminek lényege dokumentálhatatlan? A megszállottság energiáit, a hajnali ködben felváltva rohanást a mikrobusz előtt, nehogy az árokban kössön ki a zenekar, a szűnni nem akaró kreativitást, ahogy a dallamok angol halandzsával, de életre kelnek kazetták százain, a tökélyre fejlesztett hangzást, mikor húsz órán keresztül egyetlen akkordért folyik a küzdelem, a karmesteri titulust, mert a sörös rekeszekből tákolt alkalmi színpad is a világ közepe, és egyáltalán; a naiv, életképtelen, kompromisszumot nem ismerő, de mégis tiszteletet parancsoló heroizmust! Lesz-e?” írja Novák Péter nekrológjában. (A teljes szöveg itt olvasható)
