A Hodworks Pirkad című produkcióját az idei év 20 legkiemelkedőbb kortárstánc előadása közé választotta a nagymúltú európai kortárstánc hálózat, az Aerowaves.
Az Aerowaves október végén Lublinban tartott éves találkozóján a kortárs tánc fiatal tehetségeit támogató nemzetközi hálózat 38 szakembere – fesztiválszervezők és színházigazgatók – három fordulós szelekciót követően 419 jelentkező közül választotta ki a 2014-es év 20 kiemelt társulatát. A Hodworks - a Basse danse című produkciójával 2012-ben elnyert címet követően - 2013-as előadásával ismét e kitüntető elismerésben részesült.
A Hodworks Pirkad című produkciójában a test, a meztelen test játssza a főszerepet. Feltárul, mint egy táj, az izmok rajzolata, a bőr gyűrődései, az érintések lenyomatai, a bőrpír öltöztetik. Megmutatkozik a test manapság olyannyira elfojtott, tabuvá tett anatomikus-mechanikus gép mivolta, „állat-minősége". A kölcsönhatások folytonossága, a megállíthatatlan változások a táncosoktól rendkívüli tudatosságot, erőt, kifinomultságot és figyelmet követelő performansszá alakítják ezt az emberi-fizikai tapasztalások ritka pillanatait kutató, merész előadást. Előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás, ahogy megszoktuk Hód Adrienntől.
A Pirkad legközelebb december 13-án és 14-én Kolozsváron, illetve február 18-én és 19-én látható a Trafóban.
András Felícia: Kegyetlen meztelenség
Hód Adrienn ezúttal igen merész dologra vállalkozott. A Hodworks darabjaitól eddig sem volt idegen a radikális kísérletezés, az újítás, de az Ahogy azt az apám elképzelte folytatásaként megszülető Pirkad minden elvárást felülmúl.
Nincs díszlet, ahogy jelmez sem, legalábbis klasszikus értelemben vett, hiszen a teljes meztelenség sokkal több, mint puszta jelmez. Olyan minőségeket teremt, melyek máshol nem adatnak meg. Nincs ruha, így a testek közvetlenül érintkeznek a balettszőnyeggel. A bőr ennek következtében húzódik, ami nem pusztán elviselhetetlen hanggal jár, hanem a bőr kipirosodásával is. Így kel életre, és jelenik meg a homogén térképen a pirkadat.
A testek izzadnak, ami nem pusztán a színpadon hagy nyomot, hanem a mozgás minőségében is, hiszen immáron könnyedén csúszik egymáson férfi és nő. A néző elől semmi sem marad rejtve, érzi a testek illatát, és nem tudja a figyelmét elfordítani a leplezetlen igazságról.
Többek között ez az, ami a legnagyobb erénye az előadásnak. A legkisebb zavar, szégyen nélkül mutatja meg, hogy milyen is valójában az emberi test. Nem szépít, nem finomkodik, de a legfontosabb talán az, hogy a kíméletlen őszinteségével felszabadít.
Bizonyos vélemények szerint a Pirkad talán már nem is a tánc műfajába sorolható, esetleg inkább valami bizarr mozgásszínház, szüntelen kísérletezés. Más megközelítés mentén pedig az is megállja a helyét, hogy mi más, ha nem ez a kortárs tánc.
Ellenfény 2013. május 22.
