94 éves korában elhunyt Doris Lessing brit írónő, aki 2007-ben minden idők legidősebb irodalmi díjazottja vehette át a Nobel-díjat.
Az 1919-ben Perzsiában (a mai Iránban) született és Rhodesiában felnőtt írónő mindvégig az elnyomott népek és nemzetiségek szószólójaként lépett fel. 1949 óta élt Londonban, regényeit, rövid történeteit realisztikus stílusban írta, éles társadalombírálattal, illetve a kolonialista, rasszista megnyilvánulások elítélésével összekötve.
Brit szülők gyermekeként született Perzsiában, a mai Iránban. Még gyermekként, 1925-ben szüleivel együtt az akkori Dél-Rhodesiába (ma Zimbabwe) költöztek. Gyermekkorát főként ezen a vidéken, egy brit kolónia tagjaként töltötte. Bár ő maga protestáns volt, egy római katolikus lányiskolába járt a mai Hararéban tizenöt éves koráig. Később elköltözött otthonról és dadaként dolgozott, eközben az őt alkalmazóktól kapott könyvekből képezte magát. Korai emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is megjelennek.
Kétszer házasodott meg, és mindkétszer rövid idő után elvált. Három gyermeke született. Első férje Charles Wisdom volt 1939–1943 között, második férje 1945–1949 között Gottfried Lessing. Az apartheidrendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéből, ezért Londonba költözött a legfiatalabb fiával 1949-ben.
Fiatalon a brit kommunista mozgalom tagja lett, ám az 1956-os magyarországi forradalom leverésének hatására eltávolodott az eszmétől.
Eddig magyarul az Eldorádó, A fű dalol és Az ötödik gyerek című műve jelent meg. 2008-ban újabb két könyvét fordították le magyarra (Megint a szerelem és Az arany jegyzetfüzet).
2007-ben, 87 évesen irodalmi Nobel-díjat kapott, ezzel ő lett minden idők legidősebb irodalmi díjazottja és egyben a tizenegyedik női irodalmi Nobel-díjas. A díj odaítélésének indoklásában és a méltatásban díjazták „azt a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélőt, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".
Forrás: Hirado.hu
