A legendás brit énekes és zenész, a Queen együttes frontembere 1991. november 24-én hunyt el Londonban, AIDS-ben szenvedett.
Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Brian May gitárossal és Roger Taylor dobossal. Mikor ők együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata. Magát a nevet is Mercury találta ki, és az együttes logóját is ő tervezte. Hamarosan csatlakozott hozzájuk John Deacon basszusgitáros is. Az énekes 1973-ban, a zenekar első albumának megjelenése előtt Larry Lurex néven kiadott egy kislemezt, rajta egy Beach Boys feldolgozással, de a végeredmény bukás lett – akárcsak a Queen első lemeze, ami szintén nem érdekelte a közönséget.
Az ezt követő próbálkozások aztán fokozatosan eredményt hoztak: a csapat második lemeze, majd a Sheer Heart Attack egyre ismertebbé tették a bandát, az 1975-ös A Night At The Opera pedig kétségtelenül az egész évtized egyik legkerekebb és legfontosabb rockalbumává vált, rajta olyan örök klasszikusokkal, mint a Bohemian Rhapsody, a Love Of My Life vagy a You're My Best Friend. A Queen innentől kezdve a KISS mellett a stadionrock másik nagy császárának számított a '70-es években, hatalmas kultuszukhoz pedig nagyban hozzájárult Mercury páratlan hangja és extravagáns frontemberi teljesítménye is.
A Queen és Mercury ugyanakkor sosem számítottak a zenei sajtó kedvenceinek: már a kezdetekkor hatásvadász módszerek alkalmazásával vádolták őket, elavultnak tartották a glam rock elemeket, és művinek is a szokatlanul erős kiadói támogatás miatt. Legendás volt a szaksajtóval való rossz viszonyuk is.
A zenekar a két évtized fordulóján kísérletezésbe kezdett, akárcsak kortársaik nagyrésze, hiszen az új hullám őket sem hagyta érintetlenül: a funkys elemekkel kacérkodó The Game még hatalmas ovációt eredményezett – ez volt az egyetlen sorlemezük, mely felkerült az amerikai listák első helyére, az Another One Bites The Dust pedig egyenesen a Queen egyik legnagyobb kislemezsikerévé vált. Azonban az 1982-es Hot Space zenei utazásait a rajongók jelentős hányada már nem fogadta el.
Az 1984-es The Works visszakanyarodást jelentett a hagyományosabb vonalhoz. Mercury első szólólemeze, az 1985-ös Mr. Bad Guy ugyanakkor a poposabb, lazább irányra fektette a hangsúlyt. Eközben a zenekar Live Aid és a Rock In Rio fesztiválokon való fellépései legendássá váltak.
A Queen utolsó turnéja az 1986-os A Kind Of Magic albumhoz kapcsolódott, melynek során Budapesten, a Népstadionban is felléptek. 1988-ban Mercury Barcelona című albumával úttörő vállalkozásba fogott: teljes egészében az általa rajongott opera stílusnak szentelte az anyagot.
Nem sokkal később elkezdtek terjedni a pletykák arról, hogy Mercury HIV-fertőzött, noha a zenekar és az énekes következetesen cáfolták ezeket. 1989-től kezdve azonban nem lehetett megállítani a találgatásokat: a zenésztársak a The Miracle lemez készítése közben tudták meg a szörnyű hírt. Következő albumuk, az 1991 februárjában jelent megjelent Innuendo idején a sajtó már inkább törődött Freddie egészségi állapotával, mint az új lemezzel, különösen az olyan szerzemények fényében, mint a These Are The Days Of Our Lives vagy a záró The Show Must Go On, ami már egyértelmű búcsú volt.
Mercury végül 1991. november 23-án sajtónyilatkozatban ismerte el, hogy AIDS-es, majd másnap elhunyt. A következő év áprilisában zenésztársai hatalmas koncertet rendeztek a Wembley Stadionban, melyen a világ könnyűzenei életének krémje lépett fel, a bevételekből pedig a Freddie Mercury Phoenix Trustot, egy AIDS-fertőzötteket segítő alapítványt hoztak létre.
