Egyre fontosabb számára a kamarazene - hangsúlyozta a világhírű zongoraművész a hétfő esti koncertet megelőző beszélgetésen, a Bálint Házban.

A Londonban élő művész az alma mater pódiumára is kamarazenei műsorral tér vissza. Keller András, Bársony Péter, Várdai István, Lakatos György, Horváth Béla és Szőke Zoltán társaságában Mozart G-moll zongoranégyesét, a zongorára és fúvósokra írt Esz-dúr kvintettet, az Esz-dúr triót, és a szintén Esz-dúr zongoranégyest szólaltatja meg a Zeneakadémián fél nyolcól.

Frankl Péter 2013-ban már másodszor jár Budapesten, februárban a MÁV Szimfonikusok szólistája volt. A szombati beszélgetésen, amely életének és pályafutásának kevéssé ismert mozzanatait is felidézte, a muzsikus családban nevelkedett zongoraművész elmondta, hogy milyen megpróbáltatások érték családját a holokauszt idején, hogy édesapja negyven évesen éhen halt a munkaszolgálatban, és miután édesanyjával magára maradt, a második világháború után miként kellett pénzzé tenni az egyik hangszerüket, hogy élni tudjanak. Azokról zenei versenyekről is megemlékezett, amelyek elindították a nemzetközi karrierjét. Bár tudták, hogy rendkívüli tehetség, a hivatalos adminisztráció igyekezett megnehezíteni a versenyeken való indulását. 1957-ben mégis sikerült visszatérnie a párizsi Marguerite Long versenyre, ahol korábban is eredményesen szerepelt, és megnyerte. Végül sorozatos versenygyőzelmei után ragadt külföldön. Kiemelte, pályájára jelentős hatást gyakorolt Széll György, aki New Yorkban hallgatta meg. "Előjátszottam neki a versenyművek egy-egy tételét a Steinway-teremben, ő szinte az egész muzsikálás alatt egyetlen szót sem szólt, megjegyzem, a zenekari kísértet ő játszotta egy másik zongorán. Végül közölte, bemutat New Yorkban, Mozartot fogok játszani vele és a Clevelandi Zenekarral" - idézte fel a történteket.

Minthogy Nagy-Britannia kínált számára biztos egzisztenciát, Londont választotta lakhelyéül. Sosem kívánt Amerikában letelepedni, de vendégprofesszorként a Yale Egyetemen tanít. Az oktatásról szólva rámutatott: a tanár felelőssége óriási. Túl sokan tanulnak zongorázni ahhoz képest, hogy mennyi szólistára van szüksége a zenei piacon. A pedagógusnak tehát abban is tanácsot kellene adnia, kinek jobb, ha pályát módosít - mondta.

Forrás: MTI