Big TV című White Lies lemez hallgatása közben képzeletbeli képernyőnk alsó és felső szélén fekete csík jelenik meg, és ez nem a véletlen műve.
Szélesvásznú, fekete fehér életművük ugyanis olyan, mint egy nyolcvanas évek közepén forgatott művészfilm. Teátrális, modoros, szép beállításokkal operáló, hatásvadász, de szerethető mozi. Akár hogy is nézzük, a londoni trió 2009-es bemutatkozása megkésett debütálás volt, az inde hatású dark-rock már leszálló ágban volt, az Interpol a 2007-es
Our Love To Admire című kiváló albumával már túl volt a csúcson, az Editors sem találta meg a 2007-es
An End Has A Start című munkájával a műfaj válságából a kivezető utat. Épp ezért volt meglepő, hogy a londoni poszt-rock White Lies egy dark ihletettségű poplemezzel rukkolt elő. Mivel a cím nélküli, power pop hatásokkal is kacérkodó album szinte hibátlan volt, nem is számított igazán a megkésettsége. Sőt, imponáló volt az, hogy a fiúk nem voltak trendkövetők, hanem heroikusan beleálltak egy olyan műfajba, amely már éppen túl volt a sokadik zenitjén. Nyilvánvaló, hogy a 2007-ben alakult triónak a legnagyobb lökést az Editors adta, de zenei térfoglalásuk mégis inkább a Tear For Fears és a korai Simple Minds körül keresendő, így mégis eltértek azoktól, akiket a kétezres években a Joy Division babonázott meg. White Lies harmadik lemezénél sem változtatott a bevált recepten, ami legalábbis meglepő.
A leginkább az a különös, hogy a két legjobb daluk, a
Heaven Wait és a
Goldmine az utolsó és az előtti szám az albumon, és hogy gyakorlatilag nem írtak „nagy slágert", olyat mondjuk, mint a
Death, a Too Lose My Life vagy a
Strangers. Ugyanakkor minden szám kellemes, kvalitásos szerzemény, de egy hajszál elválasztja őket attól, hogy „igazi slágerek" legyenek belőlük. Ezért aztán könnyedén rávághatjuk, hogy ez egy „közepes lemez", de annál azért mégis jobb. Egy remek album, amely nem tartalmaz táncolható dalokat, de szinten tartja az a zenekar iránti érdeklődést, és telt házas turnét hoz majd a fiúknak. A következő lemezüknél viszont már muszáj lesz valamit állítani a hangképen, azaz a
Big TV borítóján látható űrhajósnak a Tears For Fears-bolygó helyett egy másikon kell landolnia.
