Egy spanyolországi külszíni bányában talált páncélos dinoszaurusz azt sugallja, hogy Észak-Amerika és Európa több millió évvel hosszabb ideig állt egymással kapcsolatban, mint eddig hitték.

A kéttonnás Europelta carbonensis 113-110 millió évvel ezelőtti tartományban élt, tankszerű páncélzat és tüskék védték testét, miközben növényi táplálékát fogyasztotta.

Mostanáig úgy hitték, hogy Európa és Észak-Amerika már több mint 120 millió évvel ezelőtt elvált egymástól az Atlanti-óceánnak köszönhetően. Ám a nodosaurusok (ankylosaurusok egyik családja) jelenléte az óceán mindkét oldalán azt jelenti, hogy az Europelta ősei vagy jóval korábban megjelentek, mint a fosszilis adatok mutatják, vagy pedig – és ez a valószínűbb – a kontinensek között vándoroltak.

A két csontvázat 2011-ben a spanyolországi Arinóban feltáró paleontológusok ezért fordultak James Kirkland és Mark Loewen utahi kutatókhoz, és kérték fel őket a tanulmány társszerzőinek. Kirkland szerint ez igazán nagyszerű lehetőség volt számukra, mivel Utah rendkívül gazdag dinoszaurusz leletekben, és a legépebb polacanthida-csontvázat is itt találták meg.

Az új leleteket és a korábban a két kontinensen, illetve a világ más részein talált ankylosaurusokat összehasonlították. Mark Loewen szerint a csontvázak elegendő bizonyítékot nyújtanak arra a hipotézisre, hogy az összes ismert európai nodosaurida egy külön csoportba tartozott (Struthiosaurine), és a váll, csípő és láb alapján elkülönült az észak-amerikaiaktól. Az ankylosaurusok másik csoportja, a polacanthidák mindkét kontinensen megelőzték a nodosauridákat a kései jura és a korai kréta időszakban, mígnem 120 millió éve kihaltak. Kihalásuk után szinte azonnal megjelentek az első nodosauridák a két földrészen.


Kétszáz millió évvel ezelőtt Európa és Észak-Amerika még össze volt kapcsolódva. Mire a polacanthidák körülbelül 120 millió évvel ezelőtt kihaltak, a felerősödött üvegházhatás miatt drasztikusan emelkedő tengerszintek elöntötték Európát, és számos szigetláncot hagytak hátra.

Ebben az időszakban a szélsőséges vulkanizmus majdnem ötször annyi szén-dioxidot állított elő, mint ami napjainkban megtalálható a légkörben, és elkezdtek megjelenni az első virágos növények. Talán ezzel összefüggésben a nodosauridák is megjelentek, és eltérő fejlődésnek indultak, amikor a víz elválasztotta egymástól a populációkat.

Kirkland szerint a nodosauridák külön-külön zajló diverzifikációja Észak-Amerikában és Európában a jelek szerint összefüggésbe hozható a megemelkedett tengerszinttel, ami Európa nagy részét elárasztva szigetvilágot hozott létre és elszigetelte eme dinoszauruszokat, annak ellenére, hogy az Atlanti-óceán még nem nyílt meg teljesen.

Az Europelta 4,5 méter hosszú és majd egy méter széles lehetett, a Tethisz-tenger (később a Földközi-tenger) mocsaras partjain élt. Korábban is találtak már nodosaurusokat – különösen a kréta időszak vége felé –Európában, ám a leletek minősége igencsak silány volt – mondja Kirkland.

Az Europelta két csontváza olyan jó állapotban maradt fenn, hogy egyértelműen meg lehetett állapítani, nodosaurusok, és a legidősebb ilyen leletek Európában.

Forrás: Hirado.hu