1882. december 16-án Kecskeméten látta meg a napvilágot Kossuth-díjas zeneszerzőnk, a népzenekutató, zenetudós, akadémikus Kodály Zoltán.
Kodály édesapja 1884-től Galántán volt állomásfőnök, a fiú itt szerette meg a népzenét. Autodidakta módon tanult meg hegedülni, gordonkázni és zongorázni, partitúrákból ismerkedett meg a zeneirodalommal. Budapesten a bölcsészkar magyar-német és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán tanult, ahol 1904-ben szerzett diplomát. A következő évben megismerkedett Bartók Bélával és elkezdte a népdalgyűjtést - közös kiadványuk 1906-ban jelent meg Magyar népdalok címmel. Még ebben az évben házasságot kötött első feleségével, Sándor Emmával.
Az 1918-as forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki, 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később kinevezését érvénytelenítették és hét évig nem taníthatott. A Psalmus Hungaricus sikere hozott áttörést 1923-ban, majd 1926-ban Háry János című daljátéka is világsikert aratott. 1932-ben bemutatták Székelyfonó című népballadáját, ezek után sorra születtek művei: a Marosszéki táncok (1927-1930), a Galántai táncok (1933), a Budavári Te Deum (1936), a Fölszállott a páva (1939), vagy a Concerto (1940). Kodály rokonszenvezett a népi írók mozgalmával, tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló törvények ellen. 1942-ben, hatvanadik születésnapján a kormánytól is kapott kitüntetést, egy évvel később az MTA levelező tagja lett.
A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett, eközben befejezte a Missa brevisét. A Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946-49 között az MTA elnöke volt. 1951-ben mutatták be a Kállai kettőst a Magyar Állami Népi Együttes előadásában, ekkortól jelentek meg a Magyar Népzene Tára kötetei, és a zeneoktatásban is érvényesültek Kodály elképzelései. Első felségének halála után, 1959-ben vette feleségül Péczely Saroltát. Háromszor kapta meg a Kossuth-díjat, számos egyetem avatta díszdoktorává, emellett 1965-ben átvehette a Herder-díjat is. 1967. március 6-án hunyt el Budapesten.
Kodály kialakította a magyar prozódia elméletét és gyakorlatát, korszakalkotó munkát végzett a magyar népzene gyűjtésében. Jelentős volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zenekultúra alapja.
Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában.
