Több mint 800 ezer, a ködbe ágyazódó csillag és protocsillag ragyogó kincsesbányájáról lebbenti fel a fátylat a Hubble-űrteleszkóp új mozaikja. A megfigyelések a Hubble Tarantula-kincsesház Program részét képezik.
A közeli infravörös kép újonnan kialakult csillagokat is felfed, ezek gyakran porfelhőkbe ágyazódnak, amelyeken csak a közeli infravörös fény hatol át. A program első eredményeit az Astronomical Journal folyóiratban publikálták, és az Amerikai Csillagászati Társaság 223. ülésén mutatják be.
A 30 Doradus néven is ismert Tarantula-csillagköd a csillagkeletkezés termékeny régiója, 170 ezer fényévre terül el a Tejút szatellitgalaxisában, a Nagy Magellán-felhőben. Mivel a csillagok legközelebbi megfigyelhető szuperhalmazát öleli fel, a köd egyben szomszédos laboratóriumot is kínál, ahol testközelből figyelhető meg a korai univerzumban jóval elterjedtebb, robbanékony csillagszületés.
A Hubble ki tudja venni az egyes csillagokat, számos vörös protocsillagot, korosodó vörös óriást és szuperóriást, ezzel betekintést enged az objektumok születésébe és evolúciójába.
A hatalmas Hubble-mozaikot 438 különálló felvételből alkották meg, tartománya 600 fényév.
A Tarantula-ködben több tízmillió éve kezdődött meg a csillagkeletkezés, de nem korlátozódott egy bizonyos helyszínre. Ehelyett, amint elegendő gáz halmozódott fel, a csillagszületés bölcsői robbanásszerűen életre keltek. A mozaik számos csillagkeletkezési régiót tár fel, amelyek később nagyobb halmazokba olvadhatnak össze.
Az erőteljes csillagkeletkezést részben egy kicsi, közeli galaxisból, a Kis Magellán-felhőből származó gáz generálhatja. Az egyik kérdés, melyre a kutatók választ keresnek, hogy a szupernehéz csillagok vajon mindig halmazokban születnek-e meg, vagy pedig elszigeteltségben is létrejöhetnek.
