Hetvennégy éves korában érte a halál a kortárs mexikói irodalom jeles alakját, költőt, írót, esszéistát, a Cervantes-díj 2009. évi kitüntetettjét.
Pacheco leginkább azon műveiről közismert, amelyek a 1940-50-es évek korrupt és igazságtalan Mexikójában a kamaszok felnőtté válásának keserédes történeteit mesélték el. Egyik legismertebb regénye a Las Batallas en el Desiertio (Harcok a sivatagban) című regény.
Az 1939. június 30-án született író első írásait már ifjú korában kiadták, 1957-ben jelentek meg első írásai az Estaciones című folyóiratban együtt olyan egyetemi kortársaival, mint Carlos Monsivais és Sergio Pitol. 1958-ben jelent meg első elbeszélés-gyűjteménye. Az 1960-as években Mexikó egyik legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Culture címűnek lett a szerkesztője, és a következő évtizedekben sorra jelentek meg prózai művei, versei.
2009-ban neki ítélték oda a spanyol nyelvterület legrangosabb irodalmi elismerését, a Cervantes-díjat. A bíráló bizottság úgy jellemeze őt, mint aki a spanyol nyelv egészét képviseli. "A mindennapi élet kivételes költője, a gondolatok szabadságát képviseli, megteremti saját világát. Ironikus távolságot tart a valóságtól, ha szükséges, nyelvhasználata pedig tökéletes" - írták indoklásukban.
Pacheco számos külföldi egyetemen oktatott és olyan világhírű írók műveit ültette át spanyolra, mint Samuel Beckett, Tennessee Williams és T. S. Eliot.
Forrás: Hirado.hu
