Kortársaitól eltérően csupa olyan mesét írt, melyek rosszul végződtek: anyagyilkosság, lidércnyomás, egy kíváncsiságból felakasztott kislány adta ki írói világát, ma ugyanolyan jeges borzalommal olvassuk történeteit.

Ma 127 éve született Brenner József, művésznevén Csáth Géza. Az Anyagyilkosság, a Kis Emma és A Varázsló kertje szerzőjéről köztudott, hogy Kosztolányi Dezső unokatestvére volt, és hogy komoly szenvedélybetegséggel küzdött, aminek következtében meglehetősen fiatalon, 32 évesen meghalt.

A szabadkai származású írót, a zenekedvelő édesapa hegedűművésznek szánta, ám a sikertelen zeneakadémiai felvételt követően, a fiú budapesti Orvosi Egyetemre iratkozott be. Ez az életrajzi momentum nagymértékben hatott későbbi pályájára és írói látásmódjára. Aránylag hamar megmutatkozott alkotói vágya. Több művészeti ágban kipróbálta tehetségét, ő maga festőnek készült, de rövidesen kiderült, hogy az íráshoz több tehetsége van. 14 évesen a Bácskai Hírlap közölt tőle zenekritikát, majd 1908-tól az induló Nyugat folyóirat állandó munkatársa lett. Az írói karrier irányába Bródy Sándor, a Jövendő folyóirat főszerkesztője terelgette, miután megmutatta neki A Kályha című, korai novelláját. 1908-ban jelent meg az első novelláskötete, a nagysikerű Varázsló kertje, majd gyakorlatilag évenként jött ki újabb kötettel. 1912-ben került a nyomdába írói és orvosi munkásságának együttes terméke, egy szaktudományi kiadvány, melyet családi nevén tudományos apparátussal ellátva adott ki, Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa.

Azonban ahogy az irodalmi pályán komoly elismerést vívott ki magának, a kortársak élvonalbeli novellistaként és zenekritikusként néztek rá, addig magánélete negatív fordulatot vett. Miután lediplomázott, és a Moravcsik-klinika tanársegédje lett, 1910-ben egy rossz orvosi diagnosztikát követően ópiumot vett magához. Ezt követően tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása.

Erről a tudatos döntésről emlékezetes sorokat írt, az Ópium című novellájában, mely a Varázsló kertjében jelent meg. „A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát. Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielőtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni, és számot vetett magával - mint méltóságához illik -, az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlő négyszáz generációnak nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged  fönntartására - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára” – írja Csáth.

Írásmódja nagymértékben különbözik a korabeli novellisták írói világától. Írásaiban az elfojtott vágyak, a freud-i tudathármas, illetve a korabeli pszichológiai eredményei szerepelnek, melyek naturalista, elemző nézőpontot kölcsönöznek novelláinak. Emellett egyes műveiben eljátszik a szimbolizmus és a szecesszió eszköztárával, az álmok és látomások, ősi nép szimbólumok megjelenítésével, illetve sokat merít a polgári gyerekkor elfojtásaiból, a polgári lét prüdériáiból. Kortársai, akik közel hasonló stílusban alkottak Edgar Allan Poe és Howard Phillips Lovecraft.

Forrás: Wikipedia