Nagymama, anya és lánya történetét meséli el a rendszerváltás körüli korszakba ágyazva a Titanic Filmfesztivál versenyprogramjában szereplő Viktoria című bemutatkozó rendezésében a bolgár Maya Vitkova.
A film tíz évvel a kommunizmus összeomlása előtt kezdődik, hosszan elidőzve Viktória születésének körülményeinél. Az anya, Borjana a reklámposzterekből ismert Amerika bűvöletében él, szökni készül, és nem akar gyereket szülni kommunista anyja világába. Ám amikor a különleges, köldök nélküli kislány megszületik, és a párt "az évtized gyermekének" választja, Todor Zsivkov pedig keresztlányának, Borjana csapdába esik, anyját kitiltja lakásából, a lányához viszont ahogy a köldökzsinór sem, érzelmek sem fűzik. A csecsemőkorú, majd a Zsivkovval közvetlen vonalon társalgó 9 éves és később a kiváltságait elvesztett, maga útját kereső 14 éves Viktóriát ábrázoló, hármas tagolású történetben fontos választóvonal 1989, a pártállam bukása, ami az egész család, a nagymama, a könyvtáros Borjana (Irmena Csicsikova) és az orvos apa, Iván (Dimo Dimov) életében is fordulópontot jelent.
"Élénken emlékszem: tízéves voltam, amikor bemondták a hírekben, hogy Todor Zsivkov lemondott, a televízióban is mutatták - bele is került a filmbe ez az archív részlet - minden annyira őrületes volt. Úgyhogy telefonáltam a nagyapámnak és megkérdeztem tőle: tudod, hogy Zsivkov elment? Aztán az apám elvette tőlem a telefont és letette. Akkor nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget, de most, amikor visszapergettem az eseményeket, tudom, hogy ez a félelem miatt történt. Attól tartott, hogy valaki kihallgat minket" - mesélte el a Maya Vitkova az MTI-nek filmje titanicos premierje után.
"A másik emlékem, hogy olyan gyorsan szétfoszlott a sok remény. Alig ült el az ünneplés, azonnal elkezdődtek a sztrájkok, az éhezés, a tüntetések, a legjobb barátok fordultak egymás ellen, még családok is szétszakadtak, mert egyik felük még a kommunizmushoz kötődött, a többiek pedig új rendszert akartak. Nagyon nehéz idők voltak, és sajnos még nem értek véget, az átmenet még nem fejeződött be" - magyarázta az íróként is elismerésnek örvendő rendezőnő.
A film a kilencvenes évek közepéig követi a széthulló család történetét. De vajon milyen jövőt képzel el számukra? A kérdésre szerinte egyértelmű a válasz: a nézők a film végén átélhetik az egymásra találás katarzisát anya és lánya között. "Lehet, hogy maga a család már fizikailag nincs együtt, de metaforikus értelemben összekovácsolódtak, rájöttek a szeretet fontosságára, és már képesek szeretni. Itt kezdődik az életük" - tette hozzá.
Realisztikus módon akarta ábrázolni ezt a számára nagyon személyes történetet, nem valami szép tündérmesét, hanem valóságos, hihető sztorit írt, amelyben ugyanakkor vannak varázslatos pillanatok is - mondta el a film születéséről.
A játékfilmet rendre archív felvételek bejátszása szakítja meg. "Az archív anyagok a történet pillérei. Azt akartam, hogy azok a nézők is értsék a történelmi hátteret, akik semmit sem tudnak a kommunizmusról. A film utolsó harmadára azonban elfogynak az archív idézetek, a történet egyre szűkül, és egyre jobban koncentrál a szereplőkre, nem marad hely a történelmi eseményeknek, társadalmi háttérnek" - magyarázta.
A Viktoria első felét még átszövi a rendszer fonákságain élcelődő szatirikus humor. A végére viszont elfogynak a mulatságos jelenetek, a film komolyra fordul.
A Viktoria az első bolgár produkció, amelyet a Sundance Filmfesztiválra beválogattak. A filmet csütörtökön láthatja utoljára a Titanic Filmfesztivál közönsége a Toldi moziban.
Forrás: MTI
