Egy 325 millió éves kövület elemzése teljesen új eredményeket hozott a tengeri ragadozók feltételezett fejlődésével kapcsolatban.

A kövület a csontos halak és a modern cápák jellegzetességeit is hordozza, de kopoltyústruktúrái közelebbi hasonlóságot mutatnak a csontos halakéival, ami cáfolja azt a nézetet, miszerint a modern cápák nem változtak az evolúció folyamán. John Maisey, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzője szerint, a hagyományos anatómiai tankönyvekben szerint a cápa a primitív állkapcsos gerincesek modellje, de ez az állítás téves.

Mostanáig a korai állkapcsos gerincesek (Gnathostomata) evolúcióját vizsgáló paleontológusok vagy a porcos (modern cápák és ráják) vagy a csontos halakra fókuszáltak. A modern cápákról azt hitték, nem sokat változtak a történelem folyamán. Ám a modern leszármazottak egy primitív képviselővel való összehasonlítása Maisey szerint pontosan ugyanolyan eset, mintha egy modern autót a Ford T-modelljével vetnénk össze, vagyis vannak hasonlóságok, de a külső alatt teljesen eltérő felépítésük.

A vizsgált cápafosszíliát - Ozarcus mapesae – Arkansasban találta meg egy házaspár, aki egy múzeumnak ajándékozta. A cápa 90 centiméter hosszú volt, hatalmas szemmel, és olybá tűnik, sekély, zavaros beltengerben élt, amely egyben óriási, tintahalszerű teremtményeknek is otthont adott. Először CT-vel, majd szinkrotronnal vizsgálták a kövületet. A képek felfedték a fosszília ép kopoltyúíveit (a légzés biztosító kopoltyúnak támasztékot nyújtó struktúrák), melyek sorban helyezkednek el, ez pedig inkább a csontos halakat, mintsem a modern cápákat idézi.

Állkapcsa szintén a csontos halakéra hajaz. A legtöbb modern cápa állkapcsa rugalmas inakkal rögzül a koponyához, míg a csontos halaknál az állkapocs mereven összeolvadt a koponyával. Nem ez az eddig megtalált legidősebb cápakövület, de az egyik legteljesebb. Új modellt nyújt más fosszíliák leírásához, és lehetővé teszi a korai állkapcsos gerincesek és cápák közötti hasonlóságok vizsgálatát.

Forrás: Hirado.hu