Nagy érdeklődés mellett zajlott a budapesti Katona József Színház KP című vitasorozatának hétfői estje, amelyen a művészet és a politika viszonyáról, a szakma megosztottságáról beszélgettek a résztvevők.
A szóváltásokkal teli este szereplői egyetértettek abban, hogy a vita az előadóművészeti törvénnyel kapcsolatban indult közöttük, és hogy a kezdetektől kellene újra tárgyalni a szakma kérdéseit, szükség lenne a párbeszédre a jelenlegi megosztottság feloldására. A Veiszer Alinda vezette beszélgetés szereplői egyetértettek abban is, hogy színház mindig politizál, az aktuális valóságra reagál.
Schilling Árpád arról beszélt, hogy a művészet lényege a szabadság. Úgy vélekedett, hogy ma nem szabad azt csinálni a színpadon, amit az ember akar. Szerinte Vidnyánszky Attilának olyan hatalom van a kezében, hogy többek között eldöntheti azt is, ki kap pénzt és ki nem, ki csinál színházat és ki nem. Felidézte Kerényi Imre miniszteri megbízott pár nappal ezelőtt elhangzott szavait, és az elmúlt évek több hasonló eseményét, amikor egyértelműen megfogalmazódott az az üzenet, hogy "gyerekek, eddig tinektek volt jó, most meg minekünk lesz jó".
"Belenyúlnak kuratóriumok által kiutalt pénzekbe, és azt mondják, hogy mégse annyi legyen az a támogatás, mert nem szeretnék, ha annyi lenne" - mondta Schilling. Kiemelte: az emberek sokszor egzisztenciális félelemből nem merik kinyitni a szájukat, és inkább "kollaborálnak".
Vidnyánszky Attila úgy válaszolt: Schillingnek meg kell felelnie azoknak, akiktől pénzt kap, akik azért finanszírozzák, hogy folyamatosan provokáljon. Hozzátette: minden kérdést végigbeszéltek már, nem hiszi, hogy lehetnek új érveik, nincs érintkezési pont köztük. Mégis úgy érzi, szükség van a párbeszédre, ezért is van itt. Próbáljunk bizonyos kérdéskörökön túllépni, és a szakma valós problémáival foglalkozni - hangsúlyozta.
Ascher Tamás is arról beszélt, hogy Vidnyánszky Attila - akár tudtán kívül - hatalmi centrumként működik. Felidézte: a Magyar Teátrumi Társaság, amelynek Vidnyánszky az elnöke, nemrégiben ötéves stratégiai tervet fogadott el, amelyben szerepelt, hogy a színművészeti egyetem oktatási rendszere elavult, döntést kell hozni. Pár nap múlva pedig Kerényi Imre kijelentette: a színművészeti egyetem "a buzilobbi és a hipnotizőr dramaturgok kezében van", ezért ellenegyetemet kell alapítani.
Schilling és Ascher is kifogásolta, hogy a döntéshozók és a szakmai szervezetek nem határolódnak el a Kerényi-féle és az ehhez hasonló korábbi kijelentésektől.
Vidnyánszky Attila erre reagálva úgy fogalmazott: Kerényi Imre fölösleges és megengedhetetlen módon szólalt meg akkor, amikor párbeszédre lenne szükség. Ez nem vállalható hangnem, és nem vállalható tartalom - erősítette meg. Oberfrank Pál kijelentette: nem ért egyet Kerényi szavaival, és lépéseket fog tenni az elhatárolódás érdekében.
Vidnyánszky Attila beszélt arról: olyan színművészeti egyetem víziója van előtte, ahol a képzésben a színházak minél nagyobb számban érintettek, a tanárokat minél szélesebb körből választják. Ascher Tamás erre úgy reagált: az egyetemen kizárólag minőségi értékrend átadása folyik. Azok tanítanak, akik magas szakmai minőséget képviselnek.
Oberfrank Pál a vita végén kiemelte: minden résztvevő álláspontjában az a közös nevező, hogy szeretik a színházat, ezért meg kell tenni mindent a szakmáért. Mint mondta, a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére a színházi szakma aktuális kérdéseiről konferencia-sorozatot szerveznek augusztusban, amelynek témái között szerepel többek között a függetlenek helyzetének rendezése is.
Forrás: MTI
