Prehisztorikus tengeri hüllők több tucatnyi, közel teljes csontvázát tárták fel Chile déli részén egy olvadó gleccser közelében.
A kutatók a kihalt ichthyosaurusok négy fajának 46 egyedét tárták fel. Eme élőlények – görög nevük alapján „halgyíkok" – nagy testű, gyorsan úszó tengeri hüllők voltak, melyek a mezozoikumban, a mintegy 245-90 millió évvel ezelőtti tartományban éltek.A csontvázak között embriók és kifejlett egyedek is vannak. Az állatokat valószínűleg katasztrofális földcsuszamlások sorozata pusztította el. Tetemük mélytengeri üledékekben maradt fenn, ezek később az olvadó gleccserrel kerültek napvilágra – írják a kutatók a Geological Society of America Bulletin foplyóiratában.
Az ichthyosaurusoknak torpedó alakú testük volt uszonyokkal és fogakkal teli hosszú fejjel. Wolfgang Stinnesbeck, a Heidelbergi Egyetem paleontológusa és a tanulmány vezetője szerint emlékeztettek napjaink delfinjeire.
Stinnesbeck és csapata a kora krétakori – 150 – 100 millió éves – leleteket a Tyndall-gleccser közelében találta meg a chilei Torres del Paine Nemzeti Parkban. Ahogy a gleccser olvad, a fosszíliákat tartalmazó kőzet napvilágra kerül. Az ősi hüllők közül eddig csak keveset találtak meg Dél-Amerikában, csupán a bordázat néhány maradványát, és csigolyákat. A Chilében feltárt legnagyobb ichthyosaur csontváz több mint öt méteres.
A maradványok kitűnő állapotban vannak, némelyikük még lágyszövetet is megőrzött. A kutatók fosszilis embriókat is felleltek egy nőstényben. A fosszíliákat az Ophthalmosauridae család tagjaiként azonosították.
Ezek a „halgyíkok" valószínűleg egy víz alatti kanyonban vadásztak a part közelében, tintahalszerű állatokat és halakat fogyasztva. Alkalmanként iszaplavinák ömlöttek a vízbe, és a kutatók úgy hiszik, ilyen események végeztek az állatokkal. Valószínűleg elvesztették tájékozódási képesüket és megfulladtak, ahogy a lavina a mélységbe rántotta őket, testüket az üledékek temették be.
Az ichthyosaurusok ugyanakkor úszkáltak a tengerekben, amikor a dinoszauruszok tapodták a földet és pterosaurusok uralták az eget, de valószínűleg még szárazföldi, tüdős társaik eltűnése előtt kihalhattak. Az óceánokban az oxigén szintjének valószínűsíthetően a vulkanizmus kiváltotta globális lecsökkenése okozhatta eltűnésüket.
A maradványok felfedezése alapján a chilei gleccser az egyik legfontosabb helyszín a világon, ahol a kora krétakori tengeri hüllők előkerültek.
Forrás: Hirado.hu
