Ha a vadnyugaton szekéren utazhatna, Bajtai András szeretné, ha hátul Schein Gábor és Takács Zsuzsa ülne. De nem lökné ki Vasadi Pétert, Kassákot vagy Szőcs Gézát sem.
„Később tűz támadt az izmokban,
és meggyulladtak ujjaink között
a gyufaszál-fáklyák.
A sötétség felegyenesedett,
majd megszólalt,
és vele együtt beszélni kezdett
mélység, megvetés és irgalom.”
A három ciklusból álló (Remények állatkertje, Felesleges ostrom, Bőkezű sötét), arányosan szerkesztett kötet munkacíme évekig Líra az elzárt hegyeknek volt. A költőtől megtudjuk, hogy a franciás, légies René Char-idézetet éppen azért választotta, mert saját bevallása szerint ő maga rossz címadó, és mert Char prózaversei nagyon megragadták. Bár Mészáros Sándor szerint a könnyed munkacímhez képest a Kerekebb napok leginkább „dundibb”, András megindokolja szerelmi líráját felölelő új kötetének címválasztását: a szerelem végével beköszöntenek a kerekebb napok, amikor a dolgok kezdenek helyreállni. Elmondja, hogy ezzel az esszéisztikus címmel akarta sugallni, hogy mire lehet számítani a kötettől: költői mágiára, látomásokra, víziókra és birtokos szerkezetekre. Hozzáfűzi, hogy egyébként egyszavas címadásra törekszik. Mészáros megjegyzi, hogy azért jó kötetcím ez. Ezt Tarján is megerősíti, aki szerint Bajtai történetmondó, még ha a líra eszközeivel is mesél. Tarján üdvözli a kétszavas címadást, szerinte a költő ezzel komoly távlatokat nyit magának az egyszavas címadáshoz képest. András a beszélgetés közben felolvas egy-egy verset a három ciklusból.
Még mindig a történetmesélés témáját érintve, a kötet nyelvezetére kitérve András elmondja, hogy szereti a filmeket, a filmnyelvet, kötete darabjai viszont nem tudatosan mondanak el egy történetet, de némiképp egy sztorivá állnak össze. A rímnélküliség kapcsán nem először hallhatjuk a költőtől, hogy a rímeltetés számára a lehető legnagyobb kihívás a költészetben, és nem tudja, de nem is akarja megugrani ezt a feladatot. „Nálam a forma kényszer” – mondja. Ennek ellenére rímeltetés témában nagy kedvencei Áprily Lajos négysoros keresztrímes strófái. András a szabadvers belső ritmusát, hullámzását tartja fontosnak; így fogalmaz: „zenéljenek, ringassanak”. A fonetika szintjén az egybecsengést szereti, amikor véletlenül összejön, teszi hozzá.
Áttérve a verseskötet alaptémájára, a szerelemre, Mészáros Sándor szellemesen megjegyzi: „te a szerelemnek nagy mestere vagy, mármint költőként”. Mészáros szerint Bajtai lírája patetikus, a szenvedély nyelve. Andrástól megtudjuk, hogy Petri György: A szerelmi költészet nehézségeiről című versének olvastán úgy határozott, első két kötetében egyetlen szerelmes verset sem ad közre, de aztán a Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog szerkesztése közben (amelyet Sirokai Mátyással, a beat tanújával közösen szerkesztenek – a szerk.) megtapasztalta, hogy az elmúlt évtizedekben a spanyol, andalúz, német stb. költők lírája mennyire nem földhözragadt. Garcia Lorcát és Nelly Sachs-ot emeli ki név szerint, ugyan ők kevéssé kortársak. Mertek patetikusak lenni, hittek a vízióikban, mondja. Bajtaira mindez felszabadítóan hatott és kibillentette második kötetének (Betűember – a szerk.) útjából, amely a groteszk bizarrság esztétikájára épít.
András 2005 és 2009 között a Telep csoport tagja, pontosan egyik alapítója volt. Az est moderátorai a csoport felbomlásának kérdését feszegetik. Arra kíváncsiak, az évekkel ezelőtt megszűnt csoport szellemének van-e jelen idejű hatása. András úgy érzi, az arra a korszakára jellemző groteszk látásmódtól már elszakadt, de a Telep csoport feloszlása nem teátrális hátat fordítás, a barátságok megmaradtak, de a csoport tagjainak költészete ma már bolygóként kering egymás mellett.
A borítóterv sem marad említés nélkül, a tervező, Hrapka Tibor Karl Blossfeldt grafikáját használta fel Bajtai kérésére. A borítón látható kerek termés beszédes: felszíne olyan, mintha szögesdrótba lenne csavarva. András a bogáncs-szerű növényt, mint motívumot találónak tartja, mert – mint mondja – a növény kereksége, illetve a kerekebb napok arra utal, hogy túl vagyunk a viharon, befutottunk a kikötőbe, mégis a növény tövisei a fenyegetettségre utalnak, baljósak.
Előkerül a jó öreg kérdés, kik hatottak a szerzőre, kiket ismer el az elmúlt évtizedek alkotói és a kortársak közül. Bajtai Orbán Ottót, Nagy Lászlót, Weöres Sándort emeli ki. Megtudjuk azt is, hogy ha a vadnyugaton egy lovas szekéren utazhatna, Bajtai András szeretné, ha hátul Schein Gábor és Takács Zsuzsa ülne. Persze nem lökné ki a szekérből első kötete, Az átlátszó város fülszövegét is író Vasadi Pétert, de Kassákot vagy Szőcs Gézát sem. Szőcstől el is lopott egy mondatot: „égő pintyek tűnnek el a telihold kőgyomrában”. Tarján Tamás szerint András verseinek csöndes izzásába, pátoszába belefér egy mondat eltulajdonítása. Szerinte patetikus akarat, hogy „nem én írtam, de én akarom.”
A beszélgetés vége felé Mészáros Sándor felvetésére, miszerint a kritikusok jobban szeretik a zártabb, koncepciózus dolgokat, mert könnyebben értelmezhetők, András kifejti elképzeléseit az új kötetről. „Alkotóként nem a koncepcióban hiszek, hanem a vers önálló egységének erejében. A könyvön ez látszik: nem egy koncept-kötet, célom, hogy a versekre különálló darabként is emlékezzenek. Intim, meghitt és lázas verseskötetet képzeltem el és ezek szerintem jellemzőek is lettek a Kerekebb napokra.”
