Kutatók úgy vélik, választ találtak arra a kérdésre, hogy a dinoszauruszok a madarakhoz és emlősökhöz hasonlóan melegvérűek, vagy a hüllőket, halakat és kétéltűeket idézően hidegvérűek voltak-e.

A Földön eonokig domináns szárazföldi állatként élő dinoszauruszok – melyeket 65 millió évvel ezelőtt törölt el egy aszteroida becsapódása – valahol a két kategória között helyezkedtek el a kutatók szerint.

A csütörtöki bejelentés szerint többfajta dinoszaurusz anyagcsereütemét mérték fel egy olyan formulával, amely a combcsontjuk nagysága alapján kiszámított testtömegen, és a megkövesedett csontokban lévő növekedési gyűrűkön alapszik.



A Science folyóiratban megjelent tanulmányban 21 dinoszauruszfajt értékeltek ki, köztük az olyan szuperragadozókat, mint a Tyrannosaurus rex és az Allosaurus, a hosszú nyakú Apatosaurus, a kacsacsőrű Tenontosaurus, és a madárszerű Troodon. Emellett számos emlőst, madarat, csontos halak, cápát, gyíkot, krokodilt és kígyót is megvizsgáltak.

„Eredményeink szerint a dinoszauruszok olyan növekedési és anyagcsereütemet mutattak, mely valójában sem a melegvérű, sem a hidegvérű élőlényekre nem jellemző. Nem úgy éltek, mint az emlősök vagy madarak, és úgy sem, mint a hüllők és halak” – mondja Brian Enquist, az Arizonai Egyetem biológusa. Hozzátette, ehelyett azt figyelték meg, hogy az őshüllők növekedési üteme és anyagcseréje valahol a mai hidegvérűek és melegvérűek közötti tartományba helyezhető.

Röviden, olyan fiziológiájuk volt, amely a mai világban nem annyira jellemző. Hosszú ideje vitáznak azon, hogy a dinoszauruszok lassú, nehézkes, hidegvérű állatok – ahogy a 19. században először felvetették – voltak-e, vagy pedig egyedülállóan fejlett, sokkal melegvérűbb fiziológiát mutattak.

Mivel egyre több és több agilisnak tűnő dinoszaurusz – mint a Velociraptor – maradványai kerülnek elő, néhány kutató már azzal állt elő, hogy az őshüllők olyan aktív, melegvérű állatok voltak, mint napjaink emlősei és madarai. Ama felismerés, hogy a madarak az apró, tollas dinoszauruszok leszármazottai, csak alátámasztották ezt az elméletet.

Az Új-Mexikói Egyetem biológusa, John Grady szerint az ötlet, miszerint eme élőlények vagy melegvérűek vagy hidegvérűek voltak, túlságosan leegyszerűsített, ha az óriási időtartományt vesszük figyelembe. A dinoszauruszokhoz hasonlóan ma is van néhány olyan állatfaj - mint például a nagy fehér cápa, a kérgesteknős és a tonhal -, amely nem illeszthető könnyen egyik kategóriába sem. Szerinte a megfelelő válasz az ő esetükben is a közbülső tartomány.


„Az állat növekedési ütemét és energiahasználatának arányát vizsgálva rekonstruálni tudtunk egyfajta metabolikus kontinuumot, és a dinoszauruszokat is elhelyezhettük benne. Némiképp meglepően, pontosan a középső szakaszba kerültek” – magyarázza.

A kutatók az ilyen közepes anyagcsereütemű élőlényeket mezoterm fajoknak nevezi. (A hidegvérű, alacsony anyagcsereütemű állatok, melyek nem termelnek elég hőt és a napon sütkérezve melegednek fel az ektotermek, míg a melegvérűek, amelyek anyagcseréjük révén elegendő hőt termelnek a magas, stabil testhőmérséklet eléréséhez az endoterm élőlények.) Grady szerint a közepes mértékű metabolizmus lehetővé tehette, hogy a dinoszauruszok jóval nagyobb testméreteket érjenek el napjaink emlőseinél.

A melegvérű állatoknak sok táplálékra van szükségük, ezért gyakran vadásznak vagy legelnek. A kutató szerint kétséges, hogy egy T. rex nagyságú oroszlán elegendő mennyiségű táplálékot tudott volna elfogyasztani a túléléshez.

Forrás: Hirado.hu