Hetven évvel ezelőtt végzetes lépésre került sor hazánkban: a vidéki zsidók deportálása után a fővárosban élőket kényszerítették lakhelyük elhagyására. Június 21-én megemlékezéseket tartottak a Csillagos házaknál.

70 évvel ezelőtt – a magyar történelem egyik legtragikusabb fejezetében – ezek a budapesti házak úgynevezett csillagos házak voltak. A kétezer kijelölt épületből 1600 még ma is áll. Többezer ember éli ma itt a hétköznapjait. Sokan közülük csak most, 2014-ben tudták meg, hogy olyan házban élnek, amelyet egykor sárga csillaggal jelöltek meg.


1944. június 21-én 220 ezer zsidót költöztettek ki budapesti otthonaikból, és arra kényszerítették őket, hogy a kijelölt házakba költözzenek. Egy zsidó családnak általában egy szoba jutott. A deportálások előtt pedig még kisebb területre, az egykori gettóba kellett tömörülniük. Többségüket innen vitték koncentrációs táborokba, ahonnan a budapesti zsidóság csaknem fele soha nem tért vissza.


Márton Tamás még gyerek volt, amikor az ő házukra kitették a sárga csillagot. 84 évesen még mindig ugyanabban a Népszínház utcai házban él, pedig sok emlékkel kell itt megküzdenie nap mint nap. Édesanyját innen hurcolták koncentrációs táborba.

„Titkoltuk a nagymama előtt, hogy a lánya meghalt, és '46 tavaszán vacsora közben azt mondta az apámnak: "Laci, kérem, akarok mondani magának valamit." "Tessék, Mama!" "Fiam! Nősüljön meg, halott asszonnyal nem lehet élni!" – mesélte nekünk Tamás bácsi, akinek az édesanyja végül 2 nappal a koncentrációs tábor felszabadulása előtt halt meg, azért, mert a hosszú éhezés után enni adtak neki.



70 évvel a történtek után az Open Society Archives szervezte meg a Csillagos Házak projektet. Térképen gyűjtötték össze az egykori épületeket, és önkéntesek segítségével idén június 21-én több mint 100 háznál tartottak kisebb megemlékezéseket.

„Ez a hetven évvel ezelőtti, igen tragikus fejezete a város történetének, amiről olyan keveset tudunk, soha nem beszéltünk csillagos házakról, ez alkalmas arra, hogy valahogy megpróbáljunk igazán otthon lenni ebben a városban, mert nem lehet otthon lenni, ha az ember nem ismeri, hogy hol él" – mondta az Euronews-nak Rév István, a Csillagos Házak projektet szervező OSA igazgatója.


Néhány háznál zsidó ételek készültek, máshol kórus énekelt az udvaron, verseket, visszaemlékezéseket olvastak fel, este pedig a zene és a visszaemlékezések Dohány utcai házak falain elevenedtek meg.

Hetven év hosszú idő, de talán nem mindig elég ahhoz, hogy szembenézzünk a múlttal. Ezek a házak azonban még itt állnak, emlékeznek és emlékeztetnek.


Forrás: Euronews