84 éves korában, tüdőgyulladása szövődményeibe halt bele a XX. század egyik utolsó igazán impulzív karmester-fejedelme. A New York Times közölte a halálhírét.
Meghalt a brilliáns és titokzatos karmester, az egykori csodagyerek, aki zenei igazgatóként a New York-i Filharmonikusoknak, a clevelandi zenekar és a Bécsi Állami Operaháznak is emblematikus figurája volt az elmút évszázad második felében - adta hírül a NYTimes.
Maazel 1930-ban született Párizs külvárosában. Szülei amerikai származásúak voltak és a fiú kisgyermekkorában vissza is került az Egyesült Államokba, ahol hamarosan V. Bakaleinikoff tanítványa lett. Kilenc évesen már vezényelte az Interlocheni Szimfonikus Zenekart a New York-i világkiállításon.
A Pittsburgi Állami Egyetemen nem zenét tanult, hanem matematikát és filozófiát - innen eredt a nyelvek iránti fogékonysága is: hat nyelven beszélt folyékonyan. Emellett hegedült, majd a Pittsburgi Szimfonikusonál lett karmestergyakornok.
1951-ben, Serge Koussevitzky meghívására a Tenglewoodba ment, a Berkshire Music Centerbe, ahol karmester-tanár lett. Emellett ösztöndíjjal, tanult tovább Olaszországban és Németországban. Folyamatosan koncertezett, fellépett Budapesten is (1961-62). Ő volt első és egyben legfiatalabb karmester is akit meghívtak Bayreuth-ba vezényelni.
Több vezető szimfonikus zenekart is dirigált, egy ideig a Londoni Szimfonikusok társkarmestere lett Otto Klemperer mellett, majd a nyugat-berlini opera és a Berlini Rádió Szimfonikus zenekar zeneigazgatója lett. Több nagy hangversenykörútra ment a Clevelandi Szimfonikusokkal. Fellépet többek között edinburghi, a luzerni, és a salzburgi fesztiválokon is. Operakarmesterként is jeleskedett, meghívták vezényelni a Metropolitan-ba valamint a milánói Scalába. Több ízben is vezényelte a Bécsi Szimfonikusokat az Újévi koncerten is.
Forrás: hvg.hu
