Medúzák a fejek felett, óriásvirágok az út mentén, vörös szőnyeghez illő csillárfolyosó. Nyitott szemmel jártunk körbe a Szigeten – most megmutatjuk, mit láttunk.
Egy Sziget méretű fesztiválnak általában már nem kell nagy trükkökhöz folyamodni, hogy magához csábítsa az embereket. Ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, megveszi a jegyet, és beköltözik a Szigetre egy hétre (vagyis idei szóhasználattal élve Szitizen lesz), általában elég a fesztivál hosszú évek alatt építgetett neve és ismertsége, ami a világ különböző pontjairól csalogatja Budapestre a fiatalokat.
A másik kihagyhatatlan összetevő a fellépő együttesek listája, amire a tavalyi negatív visszhangok után eléggé rágyúrt a Sziget. A különböző országokból és zenei stílusokból változatosan szemezgetve olyan nagy nemzetközi neveket sikerült idén megnyerniük, mint az Imagine Dragons, a Macklemore & Ryan Lewis, a Korn, a Bastille, a Prodigy és Calvin Harris – a teljesség igénye nélkül. Nem véletlen, hogy idén először egy héttel a fesztivál kezdete előtt elfogyott az összes bérlet, és valószínűleg látogatórekordot is döntenek majd.
A hírnév és a zenekarok mellett van még pár koránt sem elhanyagolható részlet, amivel a fesztivál nemcsak megfogja, hanem meg is tartja, és évről évre visszatérő vendégekké teszi a látogatókat. Ahogy minden egységes arculattal rendelkező fesztiválnak, a Szigetnek is van egy hangulata, ami miatt nem lehet más hasonló rendezvénnyel összekeverni. Ehhez a kisugárzáshoz pedig sok összetevő hozzátartozik, de maradjunk most a felszínen, és lássuk a külsőt!
A látványvilág alapja a nem mindennapi helyszín. Adott ugyanis egy hatalmas Sziget, egy fákkal borított terület, ami közel van Budapest belvárosához, hajóval is megközelíthető, tavaly óta pedig a Dunát már strandolásra is használják. Ezzel a kombinációval nem sok európai fesztivál büszkélkedhet.
Az alapként szolgáló terület tehát már önmagában is különleges, de ráadásként rengeteg olyan sokszínű helyszínt rejtettek el, ahol a megfáradt fesztiválozó lepihenhet (főleg, ha az eső és sártenger aránya minimálisra csökken). A koncertek közt/alatt relaxálhatunk például a színes autógumikból és növényekből kiépített sarkokban, a függőágyas-bakelites csodavilágban, a pszichedelikus élményt ígérő Luminarium látványbarlangjában, vagy a Cökxpon Chill Garden sokszínű kavalkádjában.
A Szabadság Szigetéhez pedig varázslatos kellékek és díszítés illik: fejünk felett lebegő színes esernyők és medúzák, emberméretű virágok, állandóan locsoló varázskannák, vörös szőnyeghez illő lámpafüzérek szegélyezik az utakat.
A Hello Wood idén is több helyen is megjelenik faépítményeivel. A szupermodern fénytechnikával ellátott Colosseumban bulizhatunk, az éppen nyíló óriástojásokban iszogathatunk, és persze a hatalmas kutyafej sem maradhatott ki az idei válogatásból. A pár héttel ezelőtt véget ért építészeti tábor alkotásai közül a kukoricamezőben felépített hidat hiányoljuk a legjobban – ez persze a kukorica és a mező nélkül nehezen lenne kivitelezhető.
A részletekben rejlő érték, mindent a fülnek és a szemnek, kreatív és látványos csodavilág – ezek is hozzáadnak a Sziget-élményhez, és egyben fontos elemei a talán naivan optimista szemléletünknek, miszerint külföldiek ezrei nemcsak a húzónevek, a relatív olcsó fesztiváljegyek és a nemzetközi viszonylatban alacsony alkoholárak miatt szállják meg egy hétre Budapestet, hanem valahol a mélyben más vonzerő is létezik.
