Két új filmje, a Manglehorn és a The Humbling kapcsán kérdezték újságírók Al Pacinót, hogy miként tudja olyan hitelesen megformálni a depressziós szerepeit, mint az ominózus alkotásokban.
"Talán azért, mert lehetséges, hogy valóban az vagyok. Ha így is van, én nem tudok róla olyankor. Hogyan kell elképzelni? Nem az életet kell hibáztatni ezért. Az élet szeret mindnyájunkat. A dolgok tesznek minket szomorúvá” – elmélkedett a hetvennégy esztendős színészlegenda.
"Jobban kéne vágynunk a boldogságra, talán ez a kulcs. De sajnos a depresszió egy baljós dolog. Mindnyájunkban ott lakozik. Nincs olyan ember, aki ne került volna vele kapcsolatba. Igen, én is éltem át ilyesmiket, de abban a pillanatban tényleg nincs róla tudomásom. De ha ti ennyire látjátok rajtam a depresszió valós jeleit a filmeken, akkor el kéne gondolkozzak végre, és félő, ettől valóban depressziós leszek, és már tudni is fogok róla.” – viccelődött Al Pacino az újságírói felvetésen.
„Szerencsésnek tartom magam amiatt, hogy amikor belesodródtam depresszívebb időszakokba, azokból valahogy mindig sikerült kimásznom.”
Forrás: Hirado.hu
