Az űrállomás egyik asztronautája szeptember elején kapta lencsevégre a Szaharát, ahol éppen több száz kilométer kiterjedésű vihar tombolt.
A Szaharából több homok kerül a légkörbe, mint bármely másik sivatagból, és az óceánokban leülepedő por nagy része is innen származik. A szaharai por befolyásolja az Atlanti-óceán és az amerikai kontinensek földjeinek termékenységét, blokkolja és visszaveri a napfényt, ennélfogva a felhők keletkezésének folyamatára is hatással van. A száraz szaharai légréteg révén pedig elősegítheti vagy éppen gátolhatja az atlanti hurrikánok fejlődését, ezt a rejtélyt a kutatók évek óta igyekeznek felderíteni.
2014 szeptember elején olybá tűnt, hogy ez a homokkal borított táj helyet cserélt az égbolttal. A fotót Alex Gerst asztronauta készítette a Nemzetközi Űrállomásról (ISS), szeptember 8-án. Az ISS éppen Líbia felett járt, Gerst dél-délnyugati irányba tekintett egy vihar felé, amely több száz kilométeren át nyúlt el a Szahara homoktengerei felett.
A fotón a szelek, úgy tűnik, kelet vagy északkelet (balra) irányból érkeznek, a Nap pedig nyugaton (jobbra) éppen lebukóban van. A hömpölygő gomoly- és zivatarfelhők azt sugallják, hogy hideg, szeles front haladt át a sivatagon, talán a habub. Az afrikai földfelszínt majdnem teljesen elrejti szem elől a vaskos porréteg, néhány felhőnek még az alsóbb régiói is láthatatlanok.
Matt McGill, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának kutatója az ilyen porfelhők és felhők tanulmányozására robotrepülőre helyezett el egy speciális készüléket, egy másikat pedig még idén szeretne feljuttatni az ISS-re. A CPL (Cloud-Physics Lidar) az űrügynökség Global Hawk drónján kapott helyet, amely az Atlanti-óceán felett a trópusi viharokat tanulmányozza.
A CPL a CATS (Cloud-Aerosol Transport System) műszeregyüttes prototípusa, eme utóbbi indulhat majd az űrállomásra. Mindkét készülék célja alaposabban feltérképezni, mennyi por és egyéb aeroszol-részecske közlekedik a levegőben, illetve milyen mennyiségben találhatóak meg a különböző magasságokban.
