Elhunyt az angol karmester, csembalóművész, a régizene világhírű tudósa és előadója. A muzsikust szerdán, cambridge-i otthonában érte a halál. Hónapok óta tartó betegség után, 73 éves korában hunyt el.

Christopher Hogwood elsősorban a barokk és korai klasszikus zene nagy ismerőjeként és korabeli hangszereket alkalmazó előadójaként tett szert világhírnévre. Két jelentős zenekart is alapított: 1967-ben David Munrow-val közösen hozta létre az Early Music Consort nevű együttest (mely Munrow 1976-os halálával felbomlott), 1973-ban pedig megalapította a máig aktív Academy of Ancient Music nevű zenekart.


Utóbbi együttesével több mint 200 felvételt készített, köztük 1980-ban vette lemezre Händel Messiását, melyet a BBC Music Magazine minden idők 50 legnagyszerűbb felvétele közé választott.

Hogwood az 1980-as évek kezdete óta rendszeresen vezényelt az Egyesült Államokban is, 1986 és 2001 között művészeti igazgatóként vezette a nagy múltú bostoni Handel and Haydn Societyt, amely irányítása alatt vált teljes egészében korhű hangszereken játszó együttessé. Operakarmesterként is ismert volt, dolgozott többek között a Berlini Állami Operaházban, a milánói Scalában és a londoni Királyi Operaházban.


Magyarországon is többször járt: a Kammerorchester Basellel lépett fel a 2006-os Budapesti Tavaszi Fesztiválon, 2007-ben Budapesten és Győrött vezényelte Joseph Haydn A teremtés című oratóriumát. Magyar zenekart is dirigált: 2012-ben a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának egyik vendégkarmestere volt.

Bár elsősorban a régizene vonzotta, modern és kortárs zenével is foglalkozott. Zenetudósként is jelentőset alkotott, monográfiát írt Georg Friedrich Händelről (1988), és több neves egyetemen is tanított, köztük Londonban a Királyi Zeneakadémián és a King's College-ban, Amerikában a Cornell Egyetemen. Alma matere, a Cambridge-i Egyetem díszdoktorrá fogadta.

Bár a korhű előadásmód nagy híve volt, nem ragaszkodott hozzá kizárólagosan. A Classical Music című magazinnak adott 2013-as interjújában kifejti: "Semmi baj nincs azzal, ha történetileg teljesen helytelenül játszanak valamit. A zene nem erkölcsi kérdés, tehát olyan stílusban zenélhet az ember, amely megfelel neki és tetszik a közönségének. Előfordulhat, hogy ez tökéletesen felismerhetetlen lenne a zeneszerzőnek, na és, akkor mi van? Ő már halott."

Forrás: Hirado.hu