Húszezer, eddig ismeretlen víz alatti hegycsúcs szerepel a tengeraljzat új gravitációs térképén, amelyet két műhold felvételei alapján állított össze egy nemzetközi tudóscsoport.
A kutatásokat ismertető tanulmány a Science legújabb számában látott napvilágot. A tudósok a CryoSat-2 európai távérzékelő műhold és az amerikai-francia Jason-1 műhold korábban fel nem dolgozott felvételeit használták a térkép összeállításakor. Mindkét űreszköz, bár különböző céllal, a bolygó felszínének feltérképezésén "munkálkodott".A jelenleg is folyó CryoSat-2 misszió a sarkvidéki jégtakaró (krioszféra) kutatására "szakosodott", míg a tavaly befejeződött Jason-1 óceánmegfigyelő küldetés a tengerszint-ingadozásokat regisztrálta, s az utolsó évben a Föld mágneses terének mérését végezte. Mindkét űreszköz rendelkezett radar altiméterrel, olyan mikrohullámú távérzékelővel, amellyel a műhold és az óceán felszíne közötti függőleges távolságot lehet mérni. Az adott módszerrel a tengerek és óceánok vízszintingadozásait lehet feltérképezni, e mérések révén pedig megismerhető, hogy az óceánok miként reagálnak az olyan tengerfenéki képződmények gravitációs vonzására, mint amilyenek a víz alatti hegygerincek, hegycsúcsok.
Mint a kutatásokat irányító David Sandwell, a San Diegó-i Scripps Oceanográfiai Intézet geofizikaprofesszora rámutat, az új térkép kétszer pontosabb, mint a 20 évvel ezelőtti, amelyet az amerikai GEOSAT és az európai ERS-1 műholdak segítségével állítottak össze.Ismertetése szerint a korábbi űreszközök csak a 2 kilométernél magasabb víz alatti csúcsokat tudták észlelni, a CryoSat-2 és a Jason-1 segítségével viszont a 1,5-2 kilométer magasságú képződményeket is regisztrálták. Ezáltal a tengerfenék-domborzat új térképén húszezer korábban nem ismert hegycsúcs szerepel.
A műholdfelvételek segítségével pontosabb ismereteket szereztek például az Indiai-óceán északi részén húzódó hegygerincről - a 8 kilométer vastagságú üledékréteget a Himalájáról "lemosott", mállott sziklatörmelék alkotja. Hegygerincek húzódnak a Mexikói-öböl mélyén is, amelyek 150 millió évvel ezelőtti lávakitörésnek köszönhetően jöttek létre, a vulkanikus kőzetek alkotta képződmények segítségével a tudósok képet kaphatnak a múltbéli lemeztektonikai mozgásokról a régióban. A projektnek köszönhetően pontosítani lehetett a mélységparamétereket az óceánok területének 80 százalékán, de az új térképnek jó hasznát veszik majd a víz alatti kőolaj- és földgázlelőhelyek kutatásánál is.
Forrás: MTI
