A muzsikus volt az első, aki citeraművészként hivatásos működési engedélyt kapott az országban, majd az ősi népi hangszert hangversenypódiumra emelte. A férfit 83 éves korában érte a halál.

A művész hosszú ideje Tatán élt feleségével, Petrozsényi Eszter színművésszel. Munkássága során kifejlesztette és széles körben tanította az ujjal való citerajátékot, fölváltva a korábbi nyomótoll alkalmazását, ma már szinte csak az ő módszerével játszanak a citerások. A népdalok szövegének pontosan megfelelő ritmusképleteket játszott, a korábbi hangulatkeltő háttérzeneként használt egyenletes, kevésbé tagolt zengés helyett.

Forradalminak számított, hogy citerán klasszikus zenét is megszólaltatott. 1981-ben megalakította a Citerabarátok Klubját (CBK), melynek vezetőjévé vált, a klubnak több mint 2000 tagja volt, amikor 1993-ban technikai feltételeinek megszűnése miatt befejezte működését. 1973-ban kéthetes japán vendégszereplésre hívták. Előadásmódja annyira megragadta a japán közönséget és zenei szakembereket, hogy fél évig az országban marasztalták, közben japán szerzők neki írt citeradarabjait játszotta felvételre és a japán televízióban több részes citeraiskola-műsor készült közreműködésével. A nyolcvanas évek közepétől komolyzenét is játszott.

Semmelweiss Tibor hangszerkészítő segítségével egységesítették a citerák méretét és bundozását ahhoz, hogy valós vonósnégyeshangzás szülessen a citerazenekaroknál is. Citerás nyelven prím, tenor, basszus, bőgő illetve pikoló elnevezésű hangszerfajták készültek, így vált lehetővé klasszikus darabok hiteles előadása.

Forrás: MTI