Nem idegen tőle a hatásvadászat, de Robert Downey Jr. mindenért kárpótol. Tárgyalóterem, romantika, apa-fiú viszály és két zseniális színész A bíróban.
Hank Palmer ügyvéd dumájával a tárgyalóteremben még Oscar Pistoriust is felmentetné, a kocsmában pedig köröket ver mindenkire. A nők nem csak ezért imádják, megvan hozzá a sportautója is, csak a családi élete dől éppen romba. Anyja halálakor hazautazik gyűlölt tyúkszaros szülővárosába, ahol a rapid vizit helyett heteket kénytelen tölteni, miután vasöklű, amúgy hivatását tekintve bíró apját vád alá helyezik és neki kell védenie. A családi kötődés azonban nem könnyíti, hanem nehezíti a dolgát, az öreggel évek óta nem beszéltek és most sem túl közlékeny, ami az ellene felhozott vádat illeti. Meg másban se.
Általában javára írjuk egy színésznek, amikor ahelyett, hogy egész életére beleragadna egy szerepbe, mint egyszeri Jóbarátok-szereplő, a képregényfilmtől a tárgyalótermi drámáig képes helyt állni és hozni valamivel többet, mint a kötelező. Robert Downey Jr. esetében pedig az a különösen élvezetes, hogy minden esetben előadja azt a Robert Downey Jr.-t, akibe a fél világ beleesett, vagyis ezt a gúnyos, elegáns, laza, pörgős playboyt, aki a legtöbb mértékadó bulvárlap tudomása szerint kamera jelenlététől függetlenül is ilyen. Mondjuk úgy akkor könnyű. Akárhogy is, hiába látom tőle évek óta ugyanazokat a gesztusokat, egyelőre képtelen vagyok felróni ezt neki, sőt.
A bíró grammra kimért hollywoodi recept szerint készül, ez már rögtön az elején nyilvánvaló lesz: a bíróság WC-jében lezavart röpke párbeszéd még erőlködik, hogy mindent elmondjon a főszereplő karakteréről, a világhoz és a szakmájához való hozzáállásról, de aztán amint elhelyeztünk mindenkit a térképén, már valamivel kevésbé bántóak a direkt jellemrajzok. Palmer ügyvédnek tehát családi viszálykodást, régi szerelem felbukkanását és jogi eseteket egy füst alatt kellene megoldani, hogy aztán ő se érezze már életében a pokol tűzének perzselését a talpán. Így lesz A bíró egy tökéletes hétvégi szórakozás, amely nem terheli nézőjét a tárgyalótermi drámák mélységével, sőt ami azt illeti, helyenként kifejezetten szirupos megoldásokat választ.
