„Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi – sem bennem, sem másokban." Dr. Popper Péter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár, író, november 19-én lenne 81 éves.

Talán nem elfogultság egyik saját könyvének címével jellemezni életművét, hiszen a Lélek és gyógyításon kívül Popper Péter több mint 40 könyv és 300-at meghaladó publikáció szerzője volt. Művei a témák széles spektrumán mozognak az önmegismerés pszichológiájától a párkapcsolatokon keresztül a művészi lélek analíziséig, de vizsgálata alól még a négylábúak sem lehettek kivételek. Szakmai munkásságán kívül a szépirodalomban is alkotott, három darabja is színpadra került. A Magyar Köztársaság Középkeresztjével, Török Sándor Díjjal, Fehér Rózsa Díjjal és Demény Pál emlékéremmel is kitüntették.


1933. november 19-én született Budapesten, középiskolai tanulmányait a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte, majd a moszkvai Lenin Intézetben és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult filozófiát, logikát és pszichológiát. Diplomája megszerzését követően tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett. 1960-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán dr. Kádár Miklós professzor mellett tölti ösztöndíját, később pedig már a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának tudományos főmunkatársa. 1969-től a pszichológia tudományok kandidátusa, a SOTE Orvospszichológiai Oktatási csoportvezetőjeként pedig egyetemi docensi majd egyetemi tanári címet szerzett. Sokat tartózkodott külföldön, többek között Oroszországban és Indiában, 1992 és 1994 között az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora. Számos magyarországi felsőoktatási intézményben tanított és tartott előadásokat, konzultánsa volt a Láthatatlan Kollégiumnak. 1974-től 1990-ig szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemlét, ezen kívül tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Bizottságának és a Nemzetközi Alkalmazott Lélektani Társaság Végrehajtó Bizottságának is. Írásai emberek ezreinek adták vissza a reményt, segített túllendülni egy nehezebb időszakon, vagy éppen jobban megérteni önmagát.

2010. április 16-án hosszú betegséget követően hunyt el, majd 20-án a Budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. Bár élete során sok más vallással is kiterjedten foglalkozott, melyeknek ötvözetét sajátos módon dolgozta fel, eredeti hitét sosem tagadta. Emlékére 2014-ben a Spinoza Színház – ahol több mint 100 előadást tartott – létrehozta a Popper-díjat, melynek elnyeréséhez a pályázóknak évente meghatározott témáról kell írniuk, idén először ez a Szorongásaink címet viselte.

Forrás: popperpeter.hu