A Tünet Együttes októberben egy hetet töltött New Jersey-ben. Az Apropó 2.0 című előadást a színház vezetősége és a közönség is lelkesedéssel fogadta.
A Tünet Együttes az Alexander Kasser Theaterben lépett fel októberben, a Montclair State University meghívására. A társulat négy alkalommal adta elő Apropó 2.0 című darabját, emellett Szabó Réka részt vett egy közönségtalálkozón, és órát adott a Creative Thinking kurzus keretében, PHd-s matematika szakos hallgatók számára, valamint mozgás órát tartott a színházi szak hallgatóinak.
A 460 férőhelyes színház nem csak New Jersey-ben ismert és elismert, hanem New York környékén is, sőt USA és világszerte az egész szakmában. A magyar származású Alexander Kasser-ről, azaz Kasza Sándorról elnevezett színház 2014-ben ünnepli megnyitásának 10. évfordulóját. Az elmúlt években többek között olyan elismert művészek amerikai bemutatkozásának adott helyet, mint Jan Fabre, Wayne McGregor, Romeo Castelucci vagy a Richard Alston Dance Company. A Tünet Együttest megelőzően csupán egyetlen magyar társulat, a Krétakör lépett fel itt.
„This is just the beginning…” – mondta Jed Wheeler, az Alexander Kasser Theater ügyvezető igazgatója, aki a sikeres előadássorozatot követően a társulat visszahívását tervezi a jövőben.
Az amerikai út másik fontos állomása a New York-i Balassi Intézet által szervezett beszélgetés volt október 22-én az Abrons Art Centerben. Szabó Réka a Tünet Együttes filmjeit, videóit mutatta be az érdeklődőknek, a beszélgetést Laurie Uprichard, az amerikai és nemzetközi táncvilágban jól ismert szervező, menedzser, volt színház- és fesztiváligazgató vezette.
Az Apropó 2.0 az amerikai vendégjátékot követően először 2014. december 9-én 20 órakor látható a MU Színházban.
A két darabból álló, egyszerre drámai, humoros és személyes előadás nagyszínpadi verziójában az est második részét az alkotók a mozdulatokra reagáló, real-time videotechnikával gondolták újra.
Az est első darabja, az Ez mind én leszek egykor. Szabó Réka szólójában egyszerre van jelen a kislány, a középkorú nő és az öregasszony. Az előadó arra keresi a választ, hogy ki tudsz-e jutni a toronyból, amelybe 44 éves korodra zártad magad?
A Nem emlékszem, hogy így neveltek volna szubjektív leltár, amelyben a társulat tagjai 7 évenkénti, valós és fiktív emlékeiket gyűjtötték össze egészen az elképzelt 77 éves korig.
