Új magyar írót mutatok be. Ilyen színvonalú első elbeszélést még életemben nem küldtek nekem, és a magam részéről megtiszteltetésnek tartom, hogy a Kultúrparton óhajtja megjelentetni.

Kértem a szerzőt, hogy írjon magáról pár szót, szeretném bemutatni. A következő levelet kaptam tőle:

„Antwerpenben születtem, '79-ben, négyéves koromra már Csepelen laktunk. Egyetlen emlékem van, az antwerpeni házunk előtt park volt, abban tó, abban hattyú, na az nagyon megkergetett egyszer. ’89-ben csillogó szemű tízéves voltam. Magyar szakra jártam, kábé két évet, lassan peregtem ki, azért a kábé. Kevés olyan volt, amit érdemes volt ott tanulni. Retorikát és verstant a gimnáziumban, latinórán jobban és többet tanultam, mint az egyetemen. Például azt szerettem. Egy évet elvégeztem általános nyelvészetből, lebilincselő volt. Más nyelvekkel is van még viszonyom. Olvasni, beszélni és írni angolul tudok. Olaszul olvasok és értek, a konyhalatint egyedül is értem, a klasszikus latint és görögöt szótárral, szintén erős szótárazásra szorulva és lassan, de holland és francia szövegekkel is elboldogulok. Verset olvasni még provanszálul is tudok, ha erős késztetést érzek. Kisfóka blogomat tíz évig és pár hónapig írtam. A neurodiznit (egy ismeretlennel közösen) csak néhány hónapig. Mást nem. Ezek már nincsenek. Az rnr666-ra írtam még pár filmről. Meg egy koncertajánlót.

Csókás Anna Budapest 2014. november 22-ikén”

Még nem kész író, az világos, de kivételes tehetség, aki még sokra viheti – ha ír. Látomásos író, nagy humorral, komorral. Ereje van. Az ritka. Dolgoznia kell azon, amivel született.