Több ezer éves motívumokkal díszítették a szegedi partfalat. A minták a Dél-Alföld kőkorszaki lakóitól származnak.
A szegedi partfal rekonstrukcióban nemcsak a város biztonságát tartották szem előtt a tervezők és kivitelezők, hanem arra is figyeltek, hogy a felújított részek esztétikusak, tetszetősek legyenek. Az új partfal víz felőli oldalán az autósoknak kevésbé tűnt fel, a gyalogosok viszont érdekes vésett alakzatokra, mintákra lettek figyelmesek. Az ábrák az 5-6 ezer éves Tiszai és Körös-kultúrából fennmaradt motívumok.
A betonpaneleken öt-hat minta ismétlődik másfél kilométer hosszan. Pauch Tibor, a Móra Ferenc Múzeum régésze elmondta, a falra felvitt rajzok eredetileg edénydíszítések, amelyek a Dél-Alföldön élt első, újkőkori földművelő közösségektől származnak. A folyó menti partfal felújítását tervező szakemberek abból indultak ki, hogy az egykor ott élt csoportok élete nagyban függött a víztől, ezért örökítették meg az ősi rajzokat az építményen.
A Tisza-Körös-Maros kultúra közösségei írást még nem használtak, nyelvemlékük nem maradt fenn. A rajzok egy része a hétköznapi élethez kapcsolódik, embereket, állatokat ábrázolnak. Utóbbiak közül főleg olyanok, amelyeket abban az időben kezdtek el háziasítani, mint a kecske vagy a szarvasmarha. A használati eszközök másik típusa kultikus edény, ezek maguk is embert ábrázolnak, a díszítésük pedig az emberi öltözet, hajviselet ábrázolása.
Az edények egy része hatalmas, egy-másfél méter magas – ezek feltételezhetően gabona tárolására szolgáltak. A fennmaradt eszközök más részét inkább főzésre, folyadék tárolására használhatták. A partfalra felvitt rajzok eredeti hordozói az elmúlt ötven-száz év régészeti feltárásain kerültek elő, és különböző kiállításokon megtekinthetőek.
Forrás: Hirado.hu
