Az igazság pillanatai - Fél évszázad spanyol filmjei címmel indítja új sorozatát a Müpamozi február 9-én, mely a Franco-diktatúra alatti spanyol filmművészet 50 évéből válogat.
A 30 évvel ezelőtt elhunyt Francisco Franco több mint három évtizeden át tartó falangista diktatúrája örökre nyomot hagyott az Ibériai-félsziget életén. A Generalísimo önkényes cenzúrája a filmművészetet sem kímélte. Az elszigeteltség okozta – elsősorban gazdasági – hátrányok miatt azonban nem lehetett a végtelenségig fenntartani ezt a szigorú rendet. A lehetőséget kihasználva szinte azonnal felbukkantak az addig szunnyadásra kényszerített energiák a kultúra minden színterén.
Nyitásnak rögtön egy erőteljes alkotás kerül bemutatásra. Luis Buñuel 1961-es filmjét, a Viridianát Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazták, Franco tiltólistára tette, a Vatikán hivatalos lapja, a L'Osservatore Romano pedig istenkáromlónak titulálta. 1996-ban, a spanyol film születésének centenáriumán a kritikusok a legjobb spanyol filmnek kiáltották ki, a világ egyik legrangosabb filmes lapja, a brit Sight and Sound 2002-ben a világ 100 legjobb filmje közé sorolta. A Viridiana – ahogy Buñuel többi alkotása is – egy összetett, szürreális, olykor zavarba ejtő történet egy apácanövendék küzdelméről egy olyan világgal, ahol mindenki a maga zárt világának szabályai szerint próbál élni. A sorozat folyamán Buñuel egy másik filmje is felbukkan majd.
A Tristana a Franco elől emigrációba kényszerült, spanyolból immár mexikóivá lett Buñuelnek már csupán egyik vendégjátéka hazájában. Több kritikusa szerint ez minden idők legbuñuelibb filmje, a főszerepben az ifjú pályakezdő Catherine Deneuve és Fernando Rey.
Az ötvenes években vált Európa-szerte ismertté két nagyszerű rendező: B+B, azaz Juan Antonio Bardem és Luis García Berlanga. Bardem Főutca című filmje finom kis darab: történet egy álmos kisváros főutcájáról, ahogy léha fiatalemberek ártatlan tréfája a kelleténél komolyabbra fordul. Luis Garcia Berlanga Buñueltől eltérően pályafutását falangistaként kezdte. Később eltávolodott a fasizmustól, és a könnyedebb műfajok, vígjátékok, szatírák alkotójaként forgatott élesen rendszerkritikus filmeket. Ezen filmek sorába tartozik A hóhér és a Nemzeti vadászat. Előbbi főszereplője egy temetkezési vállalatnál dolgozó fiatalember, aki beleszeret a hóhér a lányába, majd a házasságkötés után kénytelen átvenni nyugdíjba vonuló apósa hivatalát.
A Nemzeti vadászat központjában egy üzletember áll, aki a felső tízezer sportjának tartott kedvenc időtöltése, a vadászat révén szeretne bekerülni ezekbe a bizonyos körökbe. A Franco-diktatúra nevezetes vadászatai által inspirált vígjáték kíméletlen gúnnyal ábrázolja a politikai hatalomhoz dörgölőző gazdasági vezetőket, arisztokratákat, katolikus egyházfikat.
Carlos Saura Buñuel tanítványa volt. Életének egyik meghatározó élménye, amikor köztársaságpárti szülei a polgárháború vége után biztonsági okokból egy időre falangista rokonaiknál helyezik el. Ez a momentum később egész művészetére hatással volt. Az Angélica sem szűkölködik életrajzi utalásokban, Saura megdöbbentő erővel játszik az idősíkokkal. Több szerepet ugyanazokkal a színészekkel játszat el, utalásként arra, hogy a múltat a jelentől (a film jelen idejétől, 1973-tól) nem sok minden különbözteti meg. Bár a forgatókönyvet kétszer is betiltották, a filmet végül – heves indulatok és erőszakos megnyilvánulások mellett – bemutatták. Groteszk módon a falangista rendőrségnek kellett megvédenie a falangisták támadásaitól azokat a mozikat, amelyekben játszották.
A Dél - Victor Erice második egész estés filmje – melankolikus történet egy kislányról, aki a város északi felében felnőve megmagyarázhatatlan vonzódást érez a dél iránt, ami imádott apja egy eddig nem ismert oldalát rejti számára. A filmet a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Hugo díjjal jutalmazták. A Tehenek a baszk író és rendező, Julio Medém első nagyjátékfilmje. Az epikus saga két baszk család életét követi végig három generáción át, rámutatva arra, hogy egyetlen gyáva tett még 60 év elmúltával is hatással van a családtagok életére. A megjelenést követő évben Medémet a legjobb új rendezőnek járó Goya-díjjal tüntették ki. A sorozat zárófilmje egy egészen különleges és friss alkotás. Pablo Berger 2012-es némafilmjének alapját a klasszikus Grimm mese képezi. A Hófehérkét óriási lelkesedéssel fogadták mind a kritikusok, mind a nézők. Az Oscar jelölés mellett 10 Goya-díjat beseprő fekete-fehér alkotás az 1920-as évekbeli Sevilla egyik bikaviadalába emeli át a jól ismert történetet.
Vetítések:
- február 9. - Luis Buñuel: Viridiana (1961)
- február 23. - Juan Antonio Bardem: Calle Mayor / Főutca (1956)
- március 9. – Luis Garcia Berlanga: El verdugo / A hóhér (1963)
- március 23. – Luis Buñuel: Tristana (1970)
- április 13. – Carlos Saura: La prima Angélica / Angélica, az unokatestvér (1974)
- április 27. – Luis García Berlanga: La escopeta nacional / Nemzeti vadászat (1978)
- május 18. – Victor Erice: El Sur / Dél (1983)
- június 1. – Julio Medém: Vacas / Tehenek (1992)
- június 15. – Pablo Berger: Blancanieves / Hófehérke (2012)
A filmeket spanyol nyelven, magyar felirattal vetítik.
A sorozat a Cervantes Intézet és a Spanyol Nagykövetség támogatásával valósul meg.
További információért KATT!
