Egy 54 évvel ezelőtt az Andokban eltűnt repülőgép roncsait találták meg chilei hegymászók. Az 1961-es titokzatos baleset több szempontból is hasonlít az 1972-es Életben maradtak című film történetéhez.

Egy mászócsapat néhány napja a fővárostól, Santiagótól mintegy 360 kilométerre délre, nagyjából 3200 méter magasan bukkant rá a roncsokra néhány napja. Az expedíció egyik tagja, Leonardo Albornoz vasárnap a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a fosztogatás megelőzése érdekében nem hozzák nyilvánosságra a gép pontos helyét.

A Douglas DC-3-as utasszállító repülőgép 1961. április 3-i eltűnése − fedélzetén a chilei élvonalbeli Green Cross labdarúgócsapat nyolc tagjával −, a dél-amerikai ország egyik legnagyobb megoldatlan rejtélyének számított, és annak idején megrendítette a sportvilágot.

A klub az ország déli részén fekvő Osornóból repült vissza Santiagóba. A csapatot és a személyzetet két gépre osztották szét. A repülők egyike elérte a fővárost, a másiknak nyoma veszett. A mentőalakulatok heteken át keresték a gépet, sikertelenül. Az eltűnt játékosok emlékére rendezett szimbolikus temetések hatalmas tömegeket vonzottak Chilében.

„Lélegzetelállító pillanat volt, és mindannyiunkon számtalan érzelem futott át. Érezni lehetett a helyet átható energiát és fájdalmat" – idézte fel a roncsok megtalálásnak pillanatát Albornoz. A hegymászók szerint a repülőgéptörzs jó része ásás nélkül is látható volt. A roncsok mellett hulladékokat és csontokat találtak.

Az Életben maradtak című 1993-es film szintén egy Chilébe tartó gép katasztrófáját mutatja be, ahol az 1961-es balesethez hasonlóan sportolók is az áldozatok közt voltak. 1972. október 13-án egy repülőgép - fedélzetén egy Chilébe tartó uruguayi főiskolai rögbicsapattal és kísérőivel - rossz látási viszonyok közé került, és egy vulkán hófödte csúcsába ütközött. A kettétört repülő lezuhant, s bár az utasok és a legénység egy része azonnal meghalt, a szerencsés többség vérző sebekkel és törött csontokkal megúszta a balesetet. A túlélők meleg ruha és élelem nélkül várták a segítséget, de a mentőosztag nyolc napos kutatás után feladta a keresést. Néhány hét után eljött a pillanat, amikor dönteniük kellett. Nem volt más választásuk megtették azt, ami elképzelhetetlen: barátaik holttestéből táplálkoztak. Amikor az időjárási viszonyok megengedték, három fiú elhagyta a tábort, hogy segítséget hozzon. A film az emberi kitartás győzelmének igaz története.