Az iráni származású Marjane Satrapi negyedik filmje, A hangok a horror és a romantikus vígjáték furcsa elegye. Hőse egy kedves, gyengéd fickó, akinek mindössze egyetlen hibája van: sorozatgyilkos.

A hangok premierjét március 3-án tartották Lyonban, és a közönség igazán jól fogadta. Satrapinak ez az első olyan filmje, amelynek a forgatókönyvét nem ő maga írta.

„Amikor a saját sztoridat meséled el, nincs benne ismeretlen elem. Íme, ez az én világom, az én határaim. Amikor azonban a forgatókönyvet nem te írod, hanem megkapod, akkor egy új történethez adhatod hozzá a magadét, és így tágasabb térben mozoghatsz” – magyarázza Marjane Satrapi.

A történt kiindulópontja a következő: Jerry megnyerő fiatalember, de van egy aprónak nem nevezhető problémája. Skizofrén, aki előszeretettel cseveg a macskájával és a kutyájával. Jerry találkozik egy lánnyal, beleszeret, majd megöli. Ezek után a hangok ösztönzésére sorozatgyilkossá válik.

A hangok és Satrapi korábbi filmjeinek közös nevezője a fantasztikus atmoszféra.

„Szeretek olyan világokat teremteni, amelyek nem léteznek, mert azt a világot már ismerem, amelyben élek. A mozi az a hely, ahol minden jobb, nagyobb, színesebb és szebb lehet. A filmek ezért érdekesek számomra. Szeretem, amikor a nulláról kezdhetem egy nemlétező fantáziabirodalom felépítését. Ezért készítek ilyen történeteket.”

A hangok fordulópont lehet Satrapi szakmai életében, aki Persepolis című grafikus memoárjának filmes adaptációjával vált világhírűvé, amelyben az iráni forradalom időszakában átélt élményeit örökítette meg.

„El akartam mesélni Iránról ezt-azt, és meg is tettem. Elmondtam már mindent, amit akartam, innentől kezdve már csak ismételni tudnám magam. Egy idő után már untatnám a közönséget. 21 éve nem jártam Iránban. 1994-ig követtem az eseményeket, befejeztem. Nincs több mondanivalóm Iránról.”

Marjane Satrapi A hangok című fekete komédiáját április 2-tól vetítik a magyar mozik.