Több mint 25 év elteltével szenzációs fordulatot jelentett be Morvai Ferenc, a kazánkirály. Szerinte a Barguzinban talált csontok 99 százalékban megegyeznek a Petőfi-család genetikai mintáival.
Volt egyszer egy Petőfi bizottság, akik Morvai Ferenc „kazánkirály” vezetésével 1989-ben azért utazott Szibériába, mert mindenféle hiányos mendemondák szóltak arról, hogy az 1848/49-es szabadságharc után Oroszországba hurcolt hadifoglyok közt volt egy magyar költő is, aki egy orosz néprajzos kutatása szerint állítólag Barguzinban halt meg, Petrovicsnak hívták, és a helyiek állítólag még arra is emlékeztek, hova temették el. A 2012-ben elhunyt Kiszely István antropológus vezetésével a helyszínre utazó magyar csoport villámgyorsan talált is egy csontvázat, amely szerintük tökéletesen passzolt a Petőfiről fennmaradt dagerrotípiához, és a fizikailag kevéssé impozáns költőről szóló leírásokhoz. Sajnos azonban a ki tudja, milyen érdekeket szolgáló Magyar Tudományos Akadémia gyorsan kijelentette, hogy a csontvázzal több probléma is van, például hogy egy nőé volt, és álláspontjukon azóta sem voltak hajlandók változtatni. – idézi a '90-es éveket a 444.Az MTI hírt adott arról, hogy pénteki sajtótájékoztatóján új bizonyítékokkal rukkolt elő Morvai, aki ráadásul Petőfi-temetést is akar. Az eseményen érintőlegesen szóba kerültek a korábbi küzdelmek, de inkább a legutóbbi kínai csontvizsgálatok eredményeire és az ezután következő feladatokról volt szó.
A Megamorv Petőfi Bizottság rendkívüli ülésen döntöttek arról, hogy alapítványt hoznak létre, melynek égisze alatt kegyeleti bizottságot szerveznek a költő földi maradványainak eltemetése érdekében, valamint a forradalmár költő emlékének ápolására.
A temetés időpontját is kitűzték: 2016. július 17. (Barguzinban ezen a napon került elő a lelet.)
És hogy az esmény jelentőségét kellően átérezzük érdemes felidézni a másik prófétalelkü költő, Parti Nagy Lajos Petőfi Barguzinban című versét:
Sej, Barguzinban régen tép medve, régen tép farkas.Megáll a világ rút masinája, egy régi Barkas,
koponyakörzőt, ásót pakol ki, s a földbe dőfi,
egy jó pár verszta sugárú körben ébredj, Petőfi!
Lakósok jönnek, itt van a tévé, feszt bólogatnak,
lenyilatkozzák, nevezett hősék, naná , itt laknak,
keszeg teremtés, izgága kissé, pravda, hogy is ne!
A tejbegyűjtő az élettársa, mindenki isme'.
Amúgy törekvő, van szoba-konyha, benn van a villany,
erre az élet sokáig zordon, aztán elillan,
magyar poéta nem él degecre, sőt rabmadára,
mégis befizet Zaporozsecre, bármi az ára.
Állásra nézve alkalmi gondnok kis mavzoléjban,
hol maradványa csinos gulában s vitrinben ott van.
Van néha morgás: téves a csontváz, mert nincs rajt' mente,
Látogatóktól egy kissé ez is el- elrettente.
Sejhaj, elnézi ámbitovkáján, merre a század,
egyfelől komcsin, másfelől nácin rá-rávágad.
Nyomasztja őt rém az alkony muszka, gyors nyargalásza,
világszabadság jegyes puliszka és jegyes kvásza.
Pöszög szájában szerce pipája, parazsa lángol,
vajh merre lehet szegény hazája, akire gondol?
Bár Barguzinban nem tivornócsna kocsma és művház,
nagy indulatja kis mellkasában hamar felszikráz.
Sejhaj, a pumpow felszökik nála, és akkor jajjaj,
szalad előle muzsik és múzsa lobogó hajjal,
zörög markában, attakírozván, vodkás flakonja,
három nap s éjjel familijának nincs nyugalomja.
Rógyina málya, múlatja ríván, bús abaposztó,
tépje a tigris rossz halinád szét, tépje a prosztó,
ágybanipárnád üsse a dárd' át, kardra, pirogra,
mind aki téged jobtvaju máma, az ég lerogyja!
Ám negyednapra csíhatjka ingó kedélye helyre,
s bicikli tolva Lenin ulícán mén munkahelyre,
kis keszeg ember, konkrétan asszony, lejár a sírba,
itt nyugszok tíztől tizenöt háig vasárnap zárva.
Forrás: MTI
