Eddig a kultúraszolgáltatás területén dolgoztak, most a zenélés vált a fő elfoglaltságukká. Interjú a PestiEst és a Showtime Budapest alapítóival, Lang Andrással és Brády Mártonnal.
András, tőled soha nem állt távol a zenélés, de Marci, ha jól tudom, te csak nagyjából öt éve játszol. Hogy találtatok egymásra?
Brády Márton: Egyszer átjött hozzám Andris, mutattam neki saját CD-ket. Akkor ő még csak azt tudta, hogy elkezdtem gitározni, viszont azt nem, hogy én is énekelek rajtuk. A következő találkozás alkalmával jött az ötlet, hogy elkezdjük rögzíteni azokat a dalokat, amelyeket ő az elmúlt 20 évben írt. Az eredmény elég jól lett, ezért nem sokkal később megalapítottuk a Brandon zenekart.
András, a te zenei pályafutásod hogy kezdődött?
Lang András: Hat éves korom óta zongorázom. Apám bárzongoristaként dolgozott még a születésem előtt, később azonban kénytelen volt egy jobban fizető szakma után nézni, hogy eltartson anyámat és engem. Ha volt is néha szünet soha nem hagytam fel igazán a zenéléssel, folyamatosan továbbképeztem magam, jazzt és világzenét játszottam, majd megszületett a Drums zenekar. Jártuk a világot, a Sziget Nagyszínpadán is felléptünk.
Akkor ez azt mutatja, hogy a zenéről nem lehet se leszokni, sem kihagyni.
B. M: Igen, nálam négy évvel ezelőtt a gitártanulással kezdődött az egész. Eladtam a cégem, mert úgy éreztem, hogy valami egészen mással kell foglalkoznom. Túlságosan komolyan vettem a munkámat, és sosem bírtam leállni. Négyszáz koncertet megszervezni huszonöt év alatt igazán embert próbáló feladat. Jó volt átjönni a másik oldalra és egy picit lelassítani.
És milyen az élet erről az oldalról?
B. M: Furcsa, még csak most tanulom. Bízom a Brandonban. Ezek a srácok nagyon jól zenélnek, és tavasszal szerintem megcsináljuk az első nyilvános koncertet, amit már nagyon várok.
És kik a sokszor emlegetett muzsikusok, akik veletek játszanak?
B. M: Mezőfi István „Fifi” dobol, Giret Gábor basszusgitározik, Kiss Zoltán gitározik és Andris zongorázik. Ez az alapzenekar, de a lemezen még közreműködött Szabó Tamás, Kelemen Angelika, Czerovszky Heni, Kovács Ferenc „Öcsi”.
Mennyire tartjátok korszerű gondolatnak, hogy ennyi zenésszel álltok színpadra? Ma már komoly nehézségekbe ütközhet egy ekkora vállakozás életben tartása.
L. A: Az előbb felsorolt tagok nem feltétlenül lépnek fel minden koncerten. Az egyik álmunk, hogy visszahozzuk azt, amiben a Drums is felnőtt, a rendszerváltás idejére jellemző klub életet. Szeretnénk egy saját helyet nyitni ősztől, ahol legalább havi egy eseményt rendeznénk. Jönnének a fiatalok, filmet vetítenénk, zenélnénk, mindenki jól érezné magát.
B. M: Igazságtalan lenne megtagadnom a régi életem, mert rengeteg szépet kaptam tőle, de most tényleg a zenéléssel szeretnék foglalkozni. Rengeteg álmomat váltotta valóra a korábbi munkám, hiszen óriási élmény, mikor valaki úgy nő fel, hogy Mick Jagger meg Eric Clapton poszterek vannak a falán, majd húsz évvel később találkozik velük. De most a Brandonra van szükségem.
Marci ha jól tudom te írod a zenék szövegét. Van bennük mélyebb irodalmi tartalom?
B. M: Az új lemezünkön én írtam pár szöveget és egy szám zenéjét is. A klubnak, amit szeretnénk létrehozni, meghatározó részét képezné a költészet. Nekem ez mindig nagyon fontos volt.
Mit üzentek a közönségnek? Mitől vagytok ti mások, mint a többi zenekar?
L. A: Az életünk egy teljesen új fejezetébe csöppentünk bele egyik percről a másikra, amibe nagyon jó érzés bevonni a családtagjainkat is. A fiam nagyon szeret filmeket vágni, és a Sáros az út című számunkra összeállított egy klipet a Magyar népmesékből, amit végül a jogdíjak intézése után nyilvánossá is tehettünk. Az új klipünkben pedig Marci kislánya mellett a fiam, a papám és a barátnője is feltűnik.
B. M: Azt mi is beláttuk, hogy a modern technológiát ki kell használni. Már nyolc dalunk fent van a YouTube-on, és összesen tizennégy magyar szám készült el egy év alatt, ami szerintem elég jó arány.
Hogy született a zenekar neve?
L. A: Rengeteg ötletünk volt az elején, de egyik sem tetszett igazán. Aztán arra jutottunk, hogy összegyúrjuk a nevünk betűit, így lettünk Brandon.
A beszélgetés Novák Péter Kapcsolódjunk című műsorában, a Kultúrpart rovatban hangzott el, a Gazdasági Rádión.
